Hőforrás

Hőforrás
A család + egy uncsitesó

2015. december 9., szerda

Na mi történt?

Többen is kérdezték. Leálltunk? (mármint a blog írásával) Hazaköltöztünk? Nemnem. Minden megy a maga útján. Csak olyan átlagos dolgok esnek meg velünk.
Novemberben családilag is betöltöttük az első évünket Izlandon. Gyorsan telnek a napok, a gyerekek tolják a sulit, mi pedig a munkahelyünket. Én már mint alkalmazott, Zita pedig kisegítő tanári állásra váltott egy reykjavíki általános iskola nemzetközi részlegében.
- Nap mint nap tanuljuk a nyelvet. ( a gyerekek inkább csak könnyedén magukba szívják, mi meg küzdünk)
- Edzünk (heti 2-3-at)
- Próbálunk sok időt tölteni friss levegőn ( az időjárás ellenére).
- Jókat eszünk (főleg én a szállodában)
- És persze minden héten uszoda (ázás, gőz, stb.)
A kirándulások mostanában elmaradtak, egyrészt augusztustól októberig nem volt teljes szabad hétvégém, másrészt szeptember elejétől november közepéig minden nap esett az eső. Ha már az időjárásról beszélünk, december elején esni kezdett a hó, azóta szinte mindennap esik. Két nappal ezelőtt egy hurrikán látogatott meg bennünket, az összes üzlet, cég bezárt aznap hamarabb és a várost is lezárták. Addig több, mint méteres hóban jártunk (az összes két kerék meghajtású autó meghalt), de a vihar meleg levegőt hozott, most olvad. A havat egyébként kihasználtuk. A gyerekeket alig lehetett kintről becsábítani, hóembert és hóbunkert építettek és szánkóztunk.





Aztán az apróságok. Luca részt vett élete első elutazós-bandázós kosárlabda tornáján. Aztán. Ki kellett cserélnünk a mosógépünket, amit használtan vettünk. (egy évet bírt, zárlatos lett). Vettünk egy újat, a régit meg elvittem a szeméttelepre és kidobtuk. Garnitúra gumit vadásztam az autóra. Ez a téma mindig fájós. Anyagilag bevág. Idegyártottnégyévszakos gumit vettem (a tél nem igazán hideg, a nyár nem igazán meleg), szóval pont megfelelő. (az autónk kapcsolható négy kerekes)
Hallani jót is, rosszat is arról, hogyan viselkednek magyarok egymással külföldön. Az itteniekről csak jót mesélhetek. Két "fajtája" él itt a magyarságnak: a zenészek és a sportolók. Más-más világ, nem is keresik egymás társaságát. Nekünk sikerült behelyezkedni középre. Már régóta tartjuk a kapcsolatot a sportolókkal, most viszont megismerkedtünk egy magyar-izlandi házaspárral (akiknek zeneiskolájuk van) és egy barátjukkal, aki szintén zeneoktató. A múltkoriban Birnával kibővülve mindannyian együtt vacsoráztunk. (magyar-angol-izlandi Bábel) A humán kapcsolati térképünk kiterjedése egyaránt horizontálisan és vertikálisan is közelít a maximumhoz.

A karácsonyi hangolódás jegyében Zitával adventi koncerten voltunk a Harpában. A Harpa Reykjavík hangverseny terme és egyben a város szimbóluma. A tengerparton található, építéséhez a vízből kanyarítottak ki egy darabot. Az épület beton vázas és geometriai üveg panelekkel borított. A panelek különböző színekben kivilágíthatóak. A terem mellett található benne étterem és hamarosan egybe épül vele a 2. ütem, amiben egy 400 szobás szálloda is helyet kap. Az alatta található parkolóból száraz lábbal és kabát nélkül közelíthető meg. Aznap este Haydn, Handel és Mozart volt a program.

Tegnap karácsonyi büfében vacsoráztunk a gyerekekkel. Svédasztalos vendéglátásra lehetett regisztrálni ingyen a munkahelyem jóvoltából. Jó alkalom volt kicsit dumálni a kollégákkal és élvezni a hotel magas szintű szolgáltatását és temérdek finomabbnál finomabb ételt.
Készülünk a karácsonyra is, de az itteni karácsonyról a következő bejegyzésben részletesen szeretnénk beszámolni.
Most éppen azon gondolkodom, vajon zavar-e, hogy a nap fél tizenegy környékén jön fel és fél négy után már le is megy?