Helyszíni tudósítás (Reykjavík)

Itt ülök a konyhában, ölemben a gépemmel és japán relaxációs zenét hallgatok. Túl vagyok a mai meditatív edzésemen, most először sikerült teljesen kizárnom a külvilágot. Csak a belső hangra figyeltem, aminek eredményeképp remek konstruktív gondolataim lettek. Többek között: "Írjunk még a blogba!
Zita dolgozik, a gyerekek iskolában, teljes a nyugalom. Csak délután kell mennem dolgozni a szállodába. A " Kinyissak egy sört?" témája is terítékre került.
Azért az utcán ténykedő munkások mindent megtesznek a csend elűzése érdekében. Megbocsátott bűn, hisz az utat újítják fel. Városszerte mindenhol (ahol, a hosszú tél után romlott az úttest minősége) felnyesték az úgynevezett "kopóréteget" és újraaszfaltozzák. Mivel minden évben tavasszal kijavítják a hibákat és nem csak foldozgatnak, ezért sokkal olcsóbb, rövidebb ideig tartanak az útlezárások, valamint jó minőségű úton autózhatsz, ha már befizetted azt a sok adót.
A hőmérséklet 8 Celsius fok, sós északi szél 8 m/s, az ég gomolyfelhős. Egyébként nagyon kellemes. itt a nyár. :)
Kedden, mint az előző bejegyzésben említettem....Itt megszakítom adásunkat, mert most hívtak a munkahelyemről, hogy az egész délutáni műszakomat befoglalták este 8-ig. Királyság. Ú, még borotválkoznom is kell előtte! A sört meg buktam.
Szóval két nappal ezelőtt megtartottam azt a bizonyos bemutató edzést. Jelentem, tetszett nekik. Az edzés végén azzal búcsúztunk el, hogy a következő szezonban munka. A kérdés csak: Hány csapat? Milyen korosztály? Május végéig, vagyis ezen a héten kiderül. Érdekes érzés volt, izgultam egy kissé előtte, de ahogy beléptem a terembe (megcsapott az ismerős illat, ami minden kosárpályán jelen van), és csak az otthonosság érzése lett úrrá rajtam. Annyi időt töltöttem el (nem haszontalanul) különböző termekben kosárlabdával, hogy minden jött elsőre, még angolul is. Lehet tervezni, talán ez az egyik kedvenc időszakom. Én találom ki, én uralom. Aztán elkap a végrehajtás pörgő kereke és nincs kiszállás. Hú.Paraszimpatikus jelek. (tenyérizzadás stb.)
Hétvégén Lucinak szülinapi partit tartunk. Ugyan csak júliusban van a napja, de addigra mindenki elutazik nyaralni és nem lesz kit meghívni. Egyébként az a szabály, hogy egy lánynak minden lányt meg kell hívni az osztályból és egy fiúnak, minden fiút. Nehogy rosszul essen valakinek, ha nem hívják meg valahova.
A hétvégén kétnapos sztrájkot tartanak a legnagyobb szakszervezet tagjai. Ide beletartoznak a szállodai dolgozók is, így én, mint szerződéses sokkal többet dolgozhatok. Kicsit kevesebb idő a családdal, de több pénz. Jelenlegi helyzetünket tekintve ez most fontos.
Rajtolnom kell dolgozni, helyzetjelentésemet ezennel lezárom.
Sjáumst! Mármint látjuk még egymást!

Csak úgy (ami eszembe jutott)

Sötétség és világosság. Örök téma az északi országok kapcsán. Sokan panaszkodnak a téli rövid nappalokra. Nekünk nem tűnt borzasztónak, nem ittunk több alkoholt, nem híztunk el, nem lettünk depressziósok tőle. (bár ez még csak az első volt) Magyarországon sokat dolgozva sötétben mentünk el otthonról és este sötétben érkeztünk meg. Mostanában úgy fél tizenkettő körül megy le a nap, kettőkor meg hajnalodik. Jó érzés, hogy munka után délután négykor még van nyolc órád világosban bármit csinálni. És tesszük is....Tudsz menni a tengerpartra futni és a fagyizók 23:30-ig vannak nyitva. (ma este ez a program)
A gyerekek az iskolában sok baráti kapcsolatot alakítottak ki. Már mind a hárman szinte mindent megértenek a nyelvből és egyre többet beszélnek. Igazán büszkék vagyunk rájuk, egyedül járnak edzésre (Borka még csak 9 éves), saját programokat szerveznek a haverokkal. Luca a barátnőivel bandázik, Soma moziba megy, meg a tengerparton fociznak a többi sráccal. Borka hol az egyik, hol a másik délutánt beszéli meg egy kis közös játékra. Sok hétköznapi hasznos dolgot tanulnak a suliban (a rengeteg adat helyett). Míg ezt írom, Luca éppen egy egyujjas kesztyűt köt. Soma főztjét is volt alkalmunk többször megkóstolni a főzésórák után. 4-5 órájuk van egy héten, ahol a hétköznapi élethez hasznos dolgokat tanulják. Varrás, kötés, főzés, barkácsolás. Mindenkinek külön tűzhely és itt engedik a gyerekeknek, hogy a komoly elektromos fűrésszel maga vágjon. (Kicsit kirázott a hideg, amikor Borka mesélte, milyen szerszámokat használt egyedül barkácsórán. Persze felügyelettel.)
Élvezzük az előnyeit a skandináv iskolarendszernek. Közben nekem úgy tűnik, semmit nem tanulnak, küzdök magammal ( a szocializációmmal). Tegnap kérdeztem a lányokat, hogy érzik magukat. A válaszuk: "Minden sokkal nyugodtabb apa." Hát nem erről szólna a gyerekkor? Magabiztos, emberi mivoltukban biztos gyerekek nevelődnek. Igen, képes vagyok rá, ki merek állni, meg tudom csinálni.
Nincs egyes, nincs intő, ha hibáztál, újra próbálhatod. Igen felépítő. A lassabbnak tűnő tempó ellenére az izlandi gyerekek mire elérik az egyetemista kort, addigra ugyanúgy teljesítenek, mint európai társaik. Sokan az Egyesült Államokba vagy Angliába mennek tanulni.
Most pályáztam meg kosárlabda edzői munkát Izland legnagyobb klubjánál, ami a következőképp történt:
Szóltam a főnökömnek a spa-ban, hogy edzői állást keresek és kéne egy kis hátszél. 10 percen belül beszélt valakivel az egyesületnél, két nap múlva kaptam egy e-mailt, benne a felkéréssel egy munkamegbeszélésre. Holnap tartom az első két ismerkedő edzést, amit valószínűleg szerződéskötés követ.

Húsvét, kirándulások, nyári tervek

Kicsit elvittek bennünket a hétköznapok.
Ha külföldre költözöl, a fejekben (saját és másoké) valahogy az a kép él, majd valami nagy dolog történik, közben pedig berendezkedsz egy tulajdonképpen ugyanolyan hétköznapi életre, mint korábban tetted. Munka, iskola, hétvége. Bevásárlás, edzések, múzeum. Elemcsere, kinőtte (francba!), most varrd meg kérlek, be kell küldeni, lécci add fel, takarítani kéne, kirándulunk?, elfogyott a ..., megtankolsz?.
Persze sok minden esett meg velünk csak úgy.
Például az első Húsvétunk Izlandon. Nem locsolkodnak. Barbár szokás ez a locsolkodás! Viszont van sonka és a Nyuszi hozza a tojásokat (hatalmas csokitojások, a legnagyobb 3kg-os volt, amit láttunk). A lakásban szórja szét, mert odakünn még a tél uralja a tájat. Mi is feldíszítettük otthonunkat, a lányok készítettek tojásdíszeket és húsvéti témára dekorációt.
Más módon is csinosítgatjuk a szobákat. A kezdetekben szinte üres lakást mára bútorok teszi barátságossá és meleggé. Az itteni "Vaterán" olcsón hozzá lehet jutni megkímélt (sokszor teljesen új) dolgokhoz. Így került sor a lányoknál egy ágycserére (franciaágy versus 2xszimpla), lett tv, fotelek és dohányzóasztal. Egy-két apró kiegészítő, terítő, takaró, növény és csupa női dolog (ki se tudom mondani a nevét). De kényelmesek.
Sokat kirándultunk az elmúlt két hónapban. Durván 100 km-es körben Reykjavík körül, de annyi a látnivaló, hogy ez a terület kitart egy darabig. A lista hosszú.
Geysir, Gullfoss (vízesés), Þingvellir Nemzeti Park, Kleifarvatn (tó) és különböző geotermikus területek, lávamező, ameddig a szem ellát, fekete homokos tengerpart. (Na és persze szinte minden már Reykjavíkban)
Ezek kipipálva.
Vulkán, gleccser, meleg vizű folyó, fóka, bálna, lunda, viking falu, vízesések, barlangok, na és persze a szigetek (Vestmannæyjar stb.), hosszan tudnám sorolni, mind ránk vár még.
Nyáron autóval elindulunk és sátrazós nyaralást tervezünk. Mindenhol lehet sátrat verni max. egy éjszakára ingyen. Sok a kemping is, ott nyilván tovább lehet maradni, viszont fizetős. (nem drága)
Távolabbi terveink között szerepel Grönland (repülővel, hajóval könnyen elérhető), valamint a Feröer szigetek.