Hétköznapok II.

 Kezdjük érezni az itteni élet apró finomságait. Kiderülnek dolgok, amikkel még könnyebbé válnak a hétköznapok. Ha egy család elköltözik egy másik országba, az otthoniak azt gondolják, valami fergeteges dolgok történnek velük. Holott az új helyet, nyelvet, kultúrát leszámítva (amit persze tanulni és tapasztalni kell) a hétköznapok ugyanolyan "taposómalomban" telnek. Iskola, munka, edzések, bevásárlás, takarítás, bank, posta, ....
3 délután fix melóm van a szállodában. A többi napot decemberben és januárban telefoglalták, volt munkám bőven. Ráadásul szállodai dolgozónak számítok, így minden nap ötcsillagos kaját ehetek.
                                                 

 Kuponos oldalon meghirdettem magam, mint masszőr. A szabály, hogy a teljes árból minimum 50% kedvezményt kell adnod, a maradék árból veszi le az oldal a jutalékát. Nem sok marad, de mégsem dolgozok ingyen, viszont ez is esély arra, hogy önálló vendégkört építsek. Itt nem a simogatós-gyúrós masszázst tolom, hanem Yumeiho terapeutaként dolgozok. Sokan megvették a kupont, 3 hónapjuk van rá, hogy bejelentkezzenek.
 A gyerekek gyűrik nap mint nap a nyelvet, úgy érezzük, torlódik bennük, aztán egyszer csak átszakad és elkezdenek beszélni. Minap Luca kivette a telefont Zita kezéből, majd ő beszél a barátnőjével, és lenyomott egy izlandi beszélgetést egyedül. :-) Soma focis társaitól is az jött vissza az iskolán keresztül, hogy az edzéseken bátran beszél velük, mi meg el nem tudjuk képzelni itthon, hogy bármit is kimondana. Borcsi bebarátnőzött edzésen. Kacagva, egymást heccelve jöttek ki egy izlandi kislánnyal az úszásról.
 Zitával céges buliban jártunk, ingyen pia (sör, bor, ásványvíz), ingyen kaja (nagyon gusztusos, tatár bifsztekes,minihamburgeres, pármai sonkás szendvicses, salátás, avokádókrémes, csilipaprikás). Kis élőzene, egy kis beszélgetés. Zita kolléganője mesélte, hogy a tavaly programként jött egy fickó, aki a pénójával festett. Persze puhával nem lehet, így előtte "bemelegített". A nem csak mondott, hanem a ténylegesen elfogadott szabadság országában ezek szerint "mindent" lehet.
 Változó az időjárás, esik és fúj (eső és szél), aztán csak esik (hó és eső), utána csak fúj (szél), közben minden lefagy és elolvad újra (2x). Végül összekeveredik mindez és megváltozik közben a sorrend is. Ma 7 fok volt, amikor elindultunk otthonról (nem túl vastag ruházatban), majd 10 percen belül lehűlt 8-10 fokkal a levegő, hóvihar kerekedett és másik 10 percen belül már 3 centi hó esett. Eláztunk.
 Somának focimeccse volt a hétvégén (2x30p), hóesésben, szélben. Aranyosnak találtuk a sok kis mukit, ahogy rohangálnak a pályán. Sportszerűen, egymást segítve játszottak, egészen különleges hangulata kerekedett a délutánnak.

Egy új év kezdete

A szilveszter nagyon jól sikerült. Átmentünk a barátainkhoz, kaptunk kölcsön egy kis autót, amivel 10 perc alatt ott is voltunk. Nincsenek távolságok, de a buszközlekedés a megbízhatóság mellett kerülővel is jár :) Négy család szilveszterezett együtt, a gyerekek játszottak és éjfélkor kimentünk tűzijátékot nézni. Izlandon az emberek nagyon sokat költenek tűzijátékra, szinte minden háznál egy órán keresztül lövik fel a rakétákat. Mivel itt a tűzijáték bevétele a mentőszolgálatnak megy, ezért ez jótékonykodásnak számít, ezt ki is használják az emberek. Így segítenek az önkéntes szolgálatoknak. A gyerekek és felnőttek átlátszó védőszemüveget kapnak, hogy nehogy a szemük megsérüljön. A himnusz meghallgatása sajnos elmaradt, mert elmentünk körülnézni és aztán már késő volt. Éjjel 2 órakor indultunk haza, zuhogó hóesésben, alig lehetett látni valamit a körülöttünk lévő tájból.

Leszedtük a karácsonyfát. Itt még a karácsonyi hagyománykörbe tartozik a január 6.-i máglyarakás és tűzijátékozás a tengerparton. Vízkeresztkor mindenki leszedi a fáját és kiviszi a partra, ahol egy hatalmas máglyát raknak belőlük és este 6-kor meggyújtják és forró csoki fogyasztása közben lehet élvezni a programot. Ha nem viszi ki az ember a fát a partra, akkor már csak egy szelektív lerakó helyre lehet elszállítani, de mivel nekünk nincs autónk, ez elég bonyolult lenne. A fáklya hatalmas volt, kb. 8 méter átmérőjű és 3 méter magas. Olyan hőt árasztott, hogy Borkának még a "szeme is majdnem  kiégett" :)

Ez sajnos nem a mi képünk, de pont így kell elképzelni a tüzet :)

A képet az alábbi blogról másoltam: http://blog.1800flyeurope.com/wp-content/uploads/bonfire.jpg

A születésnapomon a gyerekek megleptek egy saját készítésű kuglóffal este és a hétvégén meghívtuk az ismerőseinket beszélgetni és megmutatni az otthonunkat.

Vannak akik még nem látták hol lakunk, milyen lakást bérlünk. Kaptam sok ajándékot, főleg praktikus konyhai dolgokat. Tudják, hogy szeretek főzni, sütni, így könnyebben tudtak választani. Még nem választottam magamnak ajándékot, de szeretnék egy olyan papucsot, amit az oviban tudok használni, mert mostanában az itthonit viszem be minden nap. A január itt is a leértékelésről szól, mindenhol 50-70 %-os leértékelések vannak. Itt is ilyenkor éri meg vásárolni annak aki akar, mert az árak eléggé elszálltak az otthoniakhoz képest.

A honvágy még nem jelentkezett, köszönhetően a Skype-nak. Mivel minden családtagunkkal és barátunkkal tudunk beszélni, ezért igazából csak a testi kapcsolat hiányzik.A gyerekek néha vicces helyzetbe kerülnek a nyelvi nehézségek miatt, de próbáljuk elmagyarázni nekik, hogy miért fontos minél hamarabb elsajátítani a nyelvet. Tanulunk angolul és izlandiul is, utol kell érni a többieket.

Megpróbálok gyakrabban írni, de néha nincs kedvem leülni a gép elé, inkább olvasunk, tanulunk, játszunk.