Hőforrás

Hőforrás
A család + egy uncsitesó

2015. február 26., csütörtök

Csak úgy mindenféle

206, 220, 56.
Ezek nem a heti lottószámok, hanem egy izlandi úriembert jellemeznek. 206 cm magas, 220 kg és 56-os a lábmérete. A szállodában vendégem volt egy masszázsra Hafþór Július Björnsson, a világ jelenlegi legerősebb embere. Csak ilyen szavak jutnak eszembe: hegy, kőomlás, torony.
Ú, bazi nagy! Álmodom! Ilyen nincs! Márpedigvan. Ó basszus! Most mi lesz?! Futás!
A recepción meg röhögnek. Ezt megszívtad. A foglalós fájlban ez állt: Ingibjörg 50min SURPRISE!
Aznap Nők Napjának örültünk (rengeteg női vendéggel), gondoltam, hogy ajándék Ingibjörgnek (ami női név). - Egyébként mindig bajban vagyok a nevekkel, nehéz eldönteni, férfiről avagy nőről van szó. Vagy túl sok a szabály vagy nincs. - Szóval, várom a csajt, erre bejön (miket beszélek, bepréseli magát oldalazva) a felhőkarcoló (lásd: Kuala Lumpur ikertornyok), a szabvány vendégköntös akkora rajta, mintha én a Borka lányomét vettem volna fel.
Szerintem ez nekem volt meglepi. Köszönet Ingibjörg!
Megmasszíroztam (csak 2x haltam meg közben). A szakmai részről csak annyit, hogy nem lehet ágyon, normál technikával egy ekkora izomtömeget átnyomni. A masszázs után dumáltunk egy kicsit, mentegetőztem, ő meg nagyon jó fej volt. Azt mesélte, hogy hetente jár masszőrhöz, ahol padlón, teljes testsúlyt használva átnyomják rendesen. Ide csak aludni jön. Igaz, harckocsiszerű dörgéssel áthorkolta a masszázst, így közben gondoltam, nagy baj nem lehet.
Megalapozott. Nem a gyanú. Hanem a magánpraxisom. 2, azaz kettő visszajáró vendéggel büszkélkedhetek. (A birodalmak is így épülnek.)
Világosodnak a napok, reggel 8:30 körül jön fel a nap és este fél 7-kor még világos van. A havazás kitart, mármint két nap intenzív havazás után eső és "meleg", majd kezdi elölről. Amikor ezt írom, éppen hóvihar van. Ülünk a kényelmes, fűtött lakásban, Soma és Luca a kanapén olvas, Borka eszik és pont most konstatáltuk, hogy 9 perc múlva Anya (Zita) is megérkezik. Társasjátékozós estének nézünk elébe, mivel a kocsma elég drága.
Ma készítettünk egy videót Borkával Magyarországról sok-sok képpel. Az iskolában kérték, hogy mutassa be az országot, ahonnan érkezett. Zenét is vágtunk alá. (népzenét, Himnuszt...) Mindig is tudtam, csak most töményen is szembesültünk vele, milyen csodálatos és változatos ország a miénk. Gyönyörű tájak, varázslatos helyek, történelem érintette épületek és városok, valamint gazdag kultúránk. Jó volt látni, de egy kicsit sírtunk is.




2015. február 18., szerda

Februári ünnepek és helyi specialitások

Bocsánatot kell kérnem azért, mert ilyen sokáig nem jelentkeztem. Egyszerűen úgy érzem néha, hogy nem tudnék mit írni a blogba, mert nem történik semmi különös velünk. Zajlanak a dolgos, iskolába járós hétköznapok, délután edzések és pihenések :)

Úgy gondoltam, most pár érdekességről írnék, amit otthon nem ismerünk, ünnepnapokról és bevett szokásokról.

Kezdjük a Lysi nevű halolajjal. Izlandon mindenki szedi a halolajat, ami a táplálkozás egyik nagyon fontos része. A téli sötétség, napsütés hiányát pótolandó vitamin, amiről azt gondolják, hogy a hosszú élet titka. Lehet benne valami, hiszen itt élnek a leghosszabb ideig az emberek :)
A bölcsiben minden reggel a gyerekeknek kiskanállal adjuk a zabpehely reggelihez, otthon pedig az én gyerekeim és mi is kapszulában szedjük. (Így nem érezzük sokáig a hal ízt a szánkban.)

Dobozos Lysi Perlur

Külön Garnier arckrém az izlandi időjárásra :)

Ez a két féle volt most itthon, ezek a folyékonyak
A hét első három napja különleges eseményeket tartogatott az itt élő emberek számára. Sok éves hagyományok elevenedtek fel. A gyerekeknek mindhárom napon volt iskola de elmesélem milyen változásokkal.

Hétfőn "Bolludagur" volt (cream puff day), ami a fánkok ünnepe. Tulajdonképpen a képviselőfánk tésztáját töltik meg felvert tejszínhabbal, a tetejét pedig csokoládé vagy puncs sziruppal locsolják meg. Elég fantáziátlan a miénkhez képest, így én itthon a vaníliakrémes-tejszínhabos változatot készítettem el. 36 darab lett és elfogyott 2 nap alatt :) Isteni finomra sikerült, ez volt életem első képviselőfánkja. Így a gyerekeink hétfőn vittek a suliba. A bölcsiben is ezt ettek a gyerekek, és az egész város felbolydulva vásárolta a fánkokat a pékségekben. 


Tá-dám!!!!!
A fánk ünnepére a gyerekek mindig készítenek egy díszt színes papírból, mi is ragasztottunk ilyet a könyvtárban, ahol szívesen látták a családokat vasárnap délután.




Kedden "Sprengidagur"-t tartottak, amikor sós báránysonkát főznek, hozzá valamilyen hüvelyes levest, főzelékfélét, szószt esznek krumplival. Angolul így hangzik: "Eat-till-you-burst day". Hát nem vicces? És tényleg a gyerekek a suliban is ezt kapták ebédre. Ha jól készítik el, nagyon finom a sonka, pont, mint nálunk Húsvétkor.

Szerdán (tehát ma) pedig "Öskudagur", farsang volt. A gyerekek beöltözve mennek suliba, bölcsibe, oviba és úgy vannak egész nap. Nincs tanítás, jól érzik magukat, játszanak. Korán végeznek az iskolában és aztán csapatokban elindulnak a városban, boltokban, bankokban, hivatalokban énekelnek és cserébe édességet kapnak. Igazából olyan, mint a Halloween, csak itt egyben tartják a farsanggal. Imádták, rengeteg édességgel és tele élménnyel tértek haza. És tényleg énekelnek, még az én 13 éves fiam is a barátaival (hatan mentek). A héten már nincs iskola, viszont rengeteg program van a városban, köztük sok ingyenes uszodai és könyvtári. Az iskola is szervez, a Somáéknak például karaoke lesz csütörtökön este, ahová a szülők is hivatalosak :)

Luci macskanőnek öltözött :)

Borka 101 kiskutyának...

Kutya és macska barátság :)

Voltunk múlt héten a Nemzeti Múzeumban. Itt van az utcánkban, szóval nem kellett messzire mennünk :) Nem nagy a múzeum, kb. 3 órát töltöttünk ott, ami nagyon gyorsan elszaladt. A gyerekek kaptak egy kitöltésre váró kvízrejtvényt. Az izlandi nép letelepedése, szokásai és mindennapjai elevenedtek meg a szemünk előtt. Kifejezetten élvezték. Egy külön szobát alakítottak ki olyan tárgyaknak, amiket megfoghattak és kipróbálhattak.

Soma a viking

Luca régi ruhában

Nehéz volt a sisak és a kard


Feladatlap kitöltése közben


A tengerparton sétálás közben találtunk egy helyet, ahol egy melegvizes csőből forró víz ömlik a tengerbe. Felbuzdulva a friss élményen, nekivetkőztünk és sétáltunk a vízben. A gyerekek imádták, mi is, és tervezzük, hogy többször meglátogatjuk.


Az érzés isteni...


Borka a ködben :)

Egy melegebb szombat délután, amikor én dolgoztam, Gábor felkerekedett Somával és Borkával. Biciklire ültek és eltekertek a tengerparton a Seltjarnarnes-ben lévő golfpályához. A területet egy belső tó uralja, a golfpályát a másik két oldaláról az óceán határolja. A víz itt rakja ki hordalékát, ezért a tengerpart itt fekete homokos, apálykor kiváló játszótér. A golfpálya után tovább tekertek a világító toronyhoz, amit nem lehet megközelíteni, majd egy fázós kanyar után a feltámadt szélben hazasiettek.





Elvittem a bölcsis gyerekeket sétálni egyik délelőtt, gondoltam felrakok pár képet mert már ígértem.


Háttérben az egyetem főépülete