Na mi történt?

Többen is kérdezték. Leálltunk? (mármint a blog írásával) Hazaköltöztünk? Nemnem. Minden megy a maga útján. Csak olyan átlagos dolgok esnek meg velünk.
Novemberben családilag is betöltöttük az első évünket Izlandon. Gyorsan telnek a napok, a gyerekek tolják a sulit, mi pedig a munkahelyünket. Én már mint alkalmazott, Zita pedig kisegítő tanári állásra váltott egy reykjavíki általános iskola nemzetközi részlegében.
- Nap mint nap tanuljuk a nyelvet. ( a gyerekek inkább csak könnyedén magukba szívják, mi meg küzdünk)
- Edzünk (heti 2-3-at)
- Próbálunk sok időt tölteni friss levegőn ( az időjárás ellenére).
- Jókat eszünk (főleg én a szállodában)
- És persze minden héten uszoda (ázás, gőz, stb.)
A kirándulások mostanában elmaradtak, egyrészt augusztustól októberig nem volt teljes szabad hétvégém, másrészt szeptember elejétől november közepéig minden nap esett az eső. Ha már az időjárásról beszélünk, december elején esni kezdett a hó, azóta szinte mindennap esik. Két nappal ezelőtt egy hurrikán látogatott meg bennünket, az összes üzlet, cég bezárt aznap hamarabb és a várost is lezárták. Addig több, mint méteres hóban jártunk (az összes két kerék meghajtású autó meghalt), de a vihar meleg levegőt hozott, most olvad. A havat egyébként kihasználtuk. A gyerekeket alig lehetett kintről becsábítani, hóembert és hóbunkert építettek és szánkóztunk.

Aztán az apróságok. Luca részt vett élete első elutazós-bandázós kosárlabda tornáján. Aztán. Ki kellett cserélnünk a mosógépünket, amit használtan vettünk. (egy évet bírt, zárlatos lett). Vettünk egy újat, a régit meg elvittem a szeméttelepre és kidobtuk. Garnitúra gumit vadásztam az autóra. Ez a téma mindig fájós. Anyagilag bevág. Idegyártottnégyévszakos gumit vettem (a tél nem igazán hideg, a nyár nem igazán meleg), szóval pont megfelelő. (az autónk kapcsolható négy kerekes)
Hallani jót is, rosszat is arról, hogyan viselkednek magyarok egymással külföldön. Az itteniekről csak jót mesélhetek. Két "fajtája" él itt a magyarságnak: a zenészek és a sportolók. Más-más világ, nem is keresik egymás társaságát. Nekünk sikerült behelyezkedni középre. Már régóta tartjuk a kapcsolatot a sportolókkal, most viszont megismerkedtünk egy magyar-izlandi házaspárral (akiknek zeneiskolájuk van) és egy barátjukkal, aki szintén zeneoktató. A múltkoriban Birnával kibővülve mindannyian együtt vacsoráztunk. (magyar-angol-izlandi Bábel) A humán kapcsolati térképünk kiterjedése egyaránt horizontálisan és vertikálisan is közelít a maximumhoz.

A karácsonyi hangolódás jegyében Zitával adventi koncerten voltunk a Harpában. A Harpa Reykjavík hangverseny terme és egyben a város szimbóluma. A tengerparton található, építéséhez a vízből kanyarítottak ki egy darabot. Az épület beton vázas és geometriai üveg panelekkel borított. A panelek különböző színekben kivilágíthatóak. A terem mellett található benne étterem és hamarosan egybe épül vele a 2. ütem, amiben egy 400 szobás szálloda is helyet kap. Az alatta található parkolóból száraz lábbal és kabát nélkül közelíthető meg. Aznap este Haydn, Handel és Mozart volt a program.

Tegnap karácsonyi büfében vacsoráztunk a gyerekekkel. Svédasztalos vendéglátásra lehetett regisztrálni ingyen a munkahelyem jóvoltából. Jó alkalom volt kicsit dumálni a kollégákkal és élvezni a hotel magas szintű szolgáltatását és temérdek finomabbnál finomabb ételt.

Készülünk a karácsonyra is, de az itteni karácsonyról a következő bejegyzésben részletesen szeretnénk beszámolni.
Most éppen azon gondolkodom, vajon zavar-e, hogy a nap fél tizenegy környékén jön fel és fél négy után már le is megy?

Egyik nap nyár, másik nap ősz (tél?)

Megkezdődött az iskola. Itt korábban egy héttel, de a nyári szünet is korábban kezdődött. Beindultak az edzések is. Luca folytatja a kosárlabdát, szerencsére most már elfárad az edzéseken. Borka pedig az úszást. Neki már sikerült a tavalyi szezonban is elfáradnia, mivel magyar edzője van. Soma át(vissza)váltott kosárlabdára. Az elmúlt majdnem egy évben sikerült semmit sem tanulni a foci edzéseken. (csak játszottak, az edzők meg közben a pálya szélén beszélgettek jó pénzért)
A suliban Luca az angol és az izlandi mellett el kezdett dánt tanulni. Nem könnyű nulláról 3 nyelvet tanulnia, ráadásul izlandi-angol és izlandi-dán párosítást tanul, nem pedig a saját anyanyelvén. Borka az idén kezdett az angollal a többiekkel együtt. Kicsit hátrányban van, mert az osztálytársai közül már mindenki ért és beszél is angolul. Soma órarendjét a tanárok segítségével átvariáltuk. Hármójuk közül ő boldogul a legnehezebben. Talán a kora miatt, talán a személyisége miatt, de lassabban veszi az akadályokat. Félénken kommunikál, bár bevallása szerint nagyon jól érzi magát az iskolában. Próbálunk sokat segíteni neki, az osztálytársai szintúgy. Olyannal találkoztunk, mint eddig soha. A tanárok igazán szívükön viselik fiunk és a lányaink sorsát, folyamatosan keresik velünk a kapcsolatot, hogy igazán jól érezzék magukat. Egyikük még külön tanmenetet is írt nekik.
Zita szeretne munkahelyet váltani, ami azért nehéz, mert nem beszél még izlandiul. Sok tapasztalata és jó végzettségei  vannak, valamint kiválóan beszél angolul, ami többféle pozícióhoz elég. Szóltunk a spa-ban a főnökömnek és szívesen segít. Itt is működik a "sógor-koma-jóbarát" rendszer.
Nekem nem sikerült megegyezni a kosárlabda klubbal. Mindenféle előkészítés nélkül próbálták az egész szezont két nap alatt összerakni augusztus 31.-én. Mindenhol máshol a világon már túl vannak az edzőtáborokon és indul a szezon. De nem itt. Nem tudtunk sem időpontot, sem fizetést egyeztetni. Így el kellett engednem a terveimet az itteni kosárlabdát illetően. Azt gondolom, ennek így kellett történnie (karma?), de e két fél közül nem én vesztettem el 15 év tapasztalatát. Nehéz elfogadni, hogy itt a sportban így kurtán-furcsán intéződnek a dolgok.
Látogatóink is voltak augusztusban. Zita öccse töltött el nálunk 10 napot a családjával együtt. Megjártuk a szokásos köröket: vízesések, Gejzír, vulkán, lávamező....Jókat ettünk, sokat áztunk a melegvízben. A gyerekek lovagolni voltak, a fiúk pedig kimentek tengeri horgászatra. Ebben a hónapban telt le az első Izlandon töltött évem. Volt okunk az ünneplésre. A magyar pálinka is előkerült.
Vége a nyárnak, hűvös szelek járnak. :) Szóval extra változékony lett az idő. Tegnap nyár, 16 fok, napsütés, ma szél, eső és 5 fok. (már majdnem tél) Emlékezetem szerint tavaly október 15.-én leesett az első hó.

Itt a nyár!

Adósak vagyunk a bejegyzésekkel. Ezerrel tombol a nyár, a gyerekek már több, mint két hónapja itthon és Zita is egy hónapja. Minden reggel közös edzéssel kezdünk, zenével, ahogy kell. Feltölt bennünket energiával a testmozgás, így az egész nap vidáman telik. Közben dolgozom délutánonként. Tanulunk is, ki-ki izlandit, angolt vagy matekot. Esős napokon (néha akad) mozizás (+nasi). Kellemes a klíma, nincs őrült meleg, de ha süt a nap, akkor rövidnadrág és póló. A strandon ugyanúgy lebarnultunk, mint bárhol máshol.
Hol is kezdjem? Áprilisban írt a főbérlő, hogy kapott a villamos művektől egy melegvíz számlát, ami "elképzelhetetlenülmagas" összeg, ezért ezt nem az ő felelőssége. (több, mint 80.000.- koronáról beszélünk, ami nem kevés, azt tekintve, hogy itt igazán olcsó az energia és a főbérlő átalányt fizet havonta e mellett) Mondtuk neki, valami nem stimmel, mert ennyit, egyszerűen nem tudsz elhasználni. Na most ő lustipisti volt és nem foglalkozott vele, viszont nekünk ki kellett köhögni a 70%-át, mert a szolgáltató elengedte a maradékot. Egy hete kopog az alattunk lakó és kérdezi: "Fűtünk? Mert nála meg lehet pusztulni, olyan meleg van, a közös helységben a lakásunk órája meg pörög, mint a búgócsiga." Hirtelen sürgős lett mindenkinek írnia egy e-mailt szeretett főbérlőnknek, aki hétfőn meg is jelent egy szerelő társaságában. Majd valami készülékkel bemérték és megtalálták, hogy az alattunk lakó konyhája alatt csőtörés van és folyik el a meleg víz. (innen a meleg meg a pörgés) Most javítják a hibát, a szomszéd szerencséjére éppen Spanyolországban nyaral, csak a kulcsot kellett itt hagynia. Úgy tűnik a pénzt is visszakapjuk, mivel nem a mi hibánkból történt a fogyasztás.
Sikerült kivennem 2x3 napot júliusban. Családi nyaralásként sátrazás mellett döntöttünk. Az első alkalommal 180 km távolságban autóztunk el (egészen Vík-ig) és minden utunkba akadó látványosságot megnéztünk. Vízesések (Seljalandfoss, Skógarfoss), templomok, fekete tengerpart, különleges sziklák, 2010-es vulkánkitörés múzeum, farmok, lávamező, elhagyott amerikai repülőgép roncs a tengerparton, kiránduló helyek, uszoda minden nap. Külön kiemelnék egy Þakgil nevű kempinget a hegyek között a völgyben, sajátos klímával, messze a főúttól. Lásd fényképek.

Sok templom közül az egyik

Skógarfoss

Nemrég még repült

Farmerlány

Fekete homokos tengerparton

Szivárvány alatt

Seljalandfoss

A második utunkon túrákat terveztünk, szintén sátras alvással. Míg az első kalandunkon a vízesés tövében aludtunk (egész éjszaka pisilnem kellett), addig a második túrán egy tó partján. Igazán hidegek az éjszakák a szabadban, pulóverben és nadrágban bújtunk be a hálózsákba. Első nap felmásztunk a Glymur-höz, Izland legmagasabb vízeséséhez. A második nap túráztunk a hegyekben és megnéztük Akranes városát (lazultunk a tengerparton). Egyébként ott található a világítótorony szépségverseny harmadik helyezettje (mármint a világon).

Bolondozás a Seljavallalaug-ben

Átkelés I.

Átkelés II.

Van kilátásunk

Þakgil

A legmagasabb

Lupina mező

Az a híres 3, helyezett

Egyébként a gyerekek könyvtárba járnak, 2-3 naponta uszodába (fürdőbe) megyünk, nagy séták a városban sok-sok játszóterezéssel. Ha egy szabad napom akad (általában 6 nap dolgozok egy héten), akkor a környéken, a város körül akad látnivaló bőven, így túrázunk. Egy szép napos délelőttön a tengerben is fürödtünk, na meg a a tengerparton játszottunk.
Most készülünk az iskolakezdésre, két hét múlva Zita testvéréék jönnek két hétre, szeptember elsején kezdem az edzői munkát a KR-ben. Szóval megy minden a saját medrében.

Azért akad erdő is

Különleges sziklák

Snæfellsjökull (gleccser)

Beachrelax

Brügi a beachen

Grilleztünk

Sós fürdő

Brügi II.

Foci

Luca 12. szülinapja és egyéb nyalánkságok

A szomszéd lakórésznél lomtalanítást tartottak, két teljesen jó Trek kerékpárt meg egy rollert hoztam haza. A kis rozsdán kívül semmi bajuk, egy kis csiszolás, festés, na meg olaj, zsír, és kész. Tele volt új dolgokkal a konténer. Az a baj, ha kikerül a szeméttelepre, már nem hozhatod el. (Gábor)

(Zita) Ismét jelen vagyok én is a blogbejegyzésekben :) A héten volt az utolsó izlandi nyelvtanfolyami órám ezen a kurzuson. Most végeztem az Icelandic 2 kurzust és folytatom majd a 3. résszel ősszel. Sajnos nyáron csak intenzív tanfolyam indul, heti 4x3 óra esténként és nem szeretném bevállalni, mert akkor egyáltalán nem lesz időm a gyerekekkel lenni. Folytatás ősszel. Az utolsó órára mindenki hozott valami érdekességet a saját hazájából, én pálinkát vittem és túrós pitét. Mindenkinek ízlett, a pálinkától jó kedvünk kerekedett és óra után folytattuk a beszélgetést egy pubban. Elcsíptük a Happy hour-t a bárban, ahol voltunk, így a sör féláron kaptuk. Ez azt jelenti, hogy 1000,-ISK (2000,-Ft) helyett csak 500,-ISK-be került fél liter nedű :) A tanárom egy nyelvészprofesszor, fiatal, még csak 33 éves és meleg férfi. Kellemes, jó hangulatú órákat tartott, szerettem. Lehet, hogy magánórákat veszek majd tőle, legalábbis gondolkodom rajta. A beszédet kellene gyakorolnom, sokat. Már szinte minden megértek, tehát a fejemben értem, összerakom a mondatokat, de megfogalmazni még borzasztóan nehéz. A nyelvtan pedig egyszerűen megtanulhatatlannak tűnik egyenlőre :) Na szóval, a pub után terveztük, hogy átmegyünk abba a melegbárba (KIKI), ahová szoktak járni, de sajnos zárva volt. Megbeszéltük, hogy valamelyik hétvégén elmegyünk táncolni együtt és jól érezzük magunkat!

Az osztály kitartó része

Jón Símon (a tanárom), én és Christy

Felirat hozzáadása

Most lett vége Luci szülinapi partijának. A lányokkal uszodában voltunk, befizettem minden osztálytársát (12-en voltak) és egy órát játszhattak a vízben. Itt a gyerekek 10 év fölött felnőtt felügyelet nélkül mehetnek uszodába, eddigre biztos úszótudással rendelkeznek. Csak összehasonlításképpen, az összes gyereknek 950 ISK-t fizettem, ez 1900,- forintnak megfelelő összeg, ezért itt az uszodázás tényleg olcsó kikapcsolódásnak számít.
Apró ajándékkal kedveskednek egymásnak a gyerekek a szülinapokon, van olyan is aki pénzt hoz (ez számomra elég furcsának tűnik és nem igazán tudom elfogadni). Sütöttem tortát de előtte hot-dog volt a menü :) A lányok nagyon kedvesek, támogatják egymást, segítenek egymásnak a tanulásban - főleg Lucán érzem ezt nagyon, most is hallottam ahogy tanították neki, hogy:
"Einn pylsa og margar pylsur!" ami magyarul annyit tesz, hogy "Egy hot-dog de több hot-dogok!" :)

A menü hot-dog volt pirított hagymával (pylsur med ötlum)

Luci 12 éves lett :)

A munkahelyemen minden rendben, átkerültem egy másik csoportba, hogy rendbe szedjem őket :) Négyen dolgozunk együtt, ebből két férfi - mármint fiatal fiú, mert mindketten 20 év körüliek. Sajnos egyikük nem oda való, lusta, és ami a legrosszabb talán, buta. Küzdünk vele, mert tudjuk, hogy együtt csak úgy lehet hatékonyan dolgozni ha mindenki kiveszi a részét a munkából. Kezdünk összerázódni és megkértem őket, hogy legyenek hozzám türelemmel, mert a héten már próbálok csak izlandiul beszélni :) Ha gyorsan kell mondani valamit még az angolt használom, de a gyerekekkel kizárólag izlandiul beszélek. Olyan őrülten hasznos mondatokat tudok már, mint :"Ne vedd el! Add vissza! Kakiltál már? Kérsz még zabpelyhet? Ne üsd! Ne lökd el!" :)

Júliusban zárva lesz a bölcsi, itthon leszünk a gyerekekkel, biciklizünk, sátrazunk és kiélvezzük a nyarat :) Luci a barátnőjével egy sziklamászó táborba megy egy hétre, reggel mennek és este jönnek. Összebeszéltek, hogy szeretnének együtt menni egy hétre és mi nagyon örültünk neki, hogy ennyire feltalálja már magát. Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a nyári szünetre írunk egy tanulási tervezetet, és egyik nap angolul, másik nap izlandiul tanulunk egy picit. Muszáj sajnos erőltetni egy kicsit, mert a nyár annyira hosszú, hogy eléggé kiesnének a nyelvgyakorlásból. Bár tervezem, hogy a barátokkal tartjuk a kapcsolatot és visszük őket magunkkal, hogy beszéljenek, beszéljenek és beszéljenek.

Helyszíni tudósítás (Reykjavík)

Itt ülök a konyhában, ölemben a gépemmel és japán relaxációs zenét hallgatok. Túl vagyok a mai meditatív edzésemen, most először sikerült teljesen kizárnom a külvilágot. Csak a belső hangra figyeltem, aminek eredményeképp remek konstruktív gondolataim lettek. Többek között: "Írjunk még a blogba!
Zita dolgozik, a gyerekek iskolában, teljes a nyugalom. Csak délután kell mennem dolgozni a szállodába. A " Kinyissak egy sört?" témája is terítékre került.
Azért az utcán ténykedő munkások mindent megtesznek a csend elűzése érdekében. Megbocsátott bűn, hisz az utat újítják fel. Városszerte mindenhol (ahol, a hosszú tél után romlott az úttest minősége) felnyesték az úgynevezett "kopóréteget" és újraaszfaltozzák. Mivel minden évben tavasszal kijavítják a hibákat és nem csak foldozgatnak, ezért sokkal olcsóbb, rövidebb ideig tartanak az útlezárások, valamint jó minőségű úton autózhatsz, ha már befizetted azt a sok adót.
A hőmérséklet 8 Celsius fok, sós északi szél 8 m/s, az ég gomolyfelhős. Egyébként nagyon kellemes. itt a nyár. :)
Kedden, mint az előző bejegyzésben említettem....Itt megszakítom adásunkat, mert most hívtak a munkahelyemről, hogy az egész délutáni műszakomat befoglalták este 8-ig. Királyság. Ú, még borotválkoznom is kell előtte! A sört meg buktam.
Szóval két nappal ezelőtt megtartottam azt a bizonyos bemutató edzést. Jelentem, tetszett nekik. Az edzés végén azzal búcsúztunk el, hogy a következő szezonban munka. A kérdés csak: Hány csapat? Milyen korosztály? Május végéig, vagyis ezen a héten kiderül. Érdekes érzés volt, izgultam egy kissé előtte, de ahogy beléptem a terembe (megcsapott az ismerős illat, ami minden kosárpályán jelen van), és csak az otthonosság érzése lett úrrá rajtam. Annyi időt töltöttem el (nem haszontalanul) különböző termekben kosárlabdával, hogy minden jött elsőre, még angolul is. Lehet tervezni, talán ez az egyik kedvenc időszakom. Én találom ki, én uralom. Aztán elkap a végrehajtás pörgő kereke és nincs kiszállás. Hú.Paraszimpatikus jelek. (tenyérizzadás stb.)
Hétvégén Lucinak szülinapi partit tartunk. Ugyan csak júliusban van a napja, de addigra mindenki elutazik nyaralni és nem lesz kit meghívni. Egyébként az a szabály, hogy egy lánynak minden lányt meg kell hívni az osztályból és egy fiúnak, minden fiút. Nehogy rosszul essen valakinek, ha nem hívják meg valahova.
A hétvégén kétnapos sztrájkot tartanak a legnagyobb szakszervezet tagjai. Ide beletartoznak a szállodai dolgozók is, így én, mint szerződéses sokkal többet dolgozhatok. Kicsit kevesebb idő a családdal, de több pénz. Jelenlegi helyzetünket tekintve ez most fontos.
Rajtolnom kell dolgozni, helyzetjelentésemet ezennel lezárom.
Sjáumst! Mármint látjuk még egymást!

Csak úgy (ami eszembe jutott)

Sötétség és világosság. Örök téma az északi országok kapcsán. Sokan panaszkodnak a téli rövid nappalokra. Nekünk nem tűnt borzasztónak, nem ittunk több alkoholt, nem híztunk el, nem lettünk depressziósok tőle. (bár ez még csak az első volt) Magyarországon sokat dolgozva sötétben mentünk el otthonról és este sötétben érkeztünk meg. Mostanában úgy fél tizenkettő körül megy le a nap, kettőkor meg hajnalodik. Jó érzés, hogy munka után délután négykor még van nyolc órád világosban bármit csinálni. És tesszük is....Tudsz menni a tengerpartra futni és a fagyizók 23:30-ig vannak nyitva. (ma este ez a program)
A gyerekek az iskolában sok baráti kapcsolatot alakítottak ki. Már mind a hárman szinte mindent megértenek a nyelvből és egyre többet beszélnek. Igazán büszkék vagyunk rájuk, egyedül járnak edzésre (Borka még csak 9 éves), saját programokat szerveznek a haverokkal. Luca a barátnőivel bandázik, Soma moziba megy, meg a tengerparton fociznak a többi sráccal. Borka hol az egyik, hol a másik délutánt beszéli meg egy kis közös játékra. Sok hétköznapi hasznos dolgot tanulnak a suliban (a rengeteg adat helyett). Míg ezt írom, Luca éppen egy egyujjas kesztyűt köt. Soma főztjét is volt alkalmunk többször megkóstolni a főzésórák után. 4-5 órájuk van egy héten, ahol a hétköznapi élethez hasznos dolgokat tanulják. Varrás, kötés, főzés, barkácsolás. Mindenkinek külön tűzhely és itt engedik a gyerekeknek, hogy a komoly elektromos fűrésszel maga vágjon. (Kicsit kirázott a hideg, amikor Borka mesélte, milyen szerszámokat használt egyedül barkácsórán. Persze felügyelettel.)
Élvezzük az előnyeit a skandináv iskolarendszernek. Közben nekem úgy tűnik, semmit nem tanulnak, küzdök magammal ( a szocializációmmal). Tegnap kérdeztem a lányokat, hogy érzik magukat. A válaszuk: "Minden sokkal nyugodtabb apa." Hát nem erről szólna a gyerekkor? Magabiztos, emberi mivoltukban biztos gyerekek nevelődnek. Igen, képes vagyok rá, ki merek állni, meg tudom csinálni.
Nincs egyes, nincs intő, ha hibáztál, újra próbálhatod. Igen felépítő. A lassabbnak tűnő tempó ellenére az izlandi gyerekek mire elérik az egyetemista kort, addigra ugyanúgy teljesítenek, mint európai társaik. Sokan az Egyesült Államokba vagy Angliába mennek tanulni.
Most pályáztam meg kosárlabda edzői munkát Izland legnagyobb klubjánál, ami a következőképp történt:
Szóltam a főnökömnek a spa-ban, hogy edzői állást keresek és kéne egy kis hátszél. 10 percen belül beszélt valakivel az egyesületnél, két nap múlva kaptam egy e-mailt, benne a felkéréssel egy munkamegbeszélésre. Holnap tartom az első két ismerkedő edzést, amit valószínűleg szerződéskötés követ.

Húsvét, kirándulások, nyári tervek

Kicsit elvittek bennünket a hétköznapok.
Ha külföldre költözöl, a fejekben (saját és másoké) valahogy az a kép él, majd valami nagy dolog történik, közben pedig berendezkedsz egy tulajdonképpen ugyanolyan hétköznapi életre, mint korábban tetted. Munka, iskola, hétvége. Bevásárlás, edzések, múzeum. Elemcsere, kinőtte (francba!), most varrd meg kérlek, be kell küldeni, lécci add fel, takarítani kéne, kirándulunk?, elfogyott a ..., megtankolsz?.
Persze sok minden esett meg velünk csak úgy.
Például az első Húsvétunk Izlandon. Nem locsolkodnak. Barbár szokás ez a locsolkodás! Viszont van sonka és a Nyuszi hozza a tojásokat (hatalmas csokitojások, a legnagyobb 3kg-os volt, amit láttunk). A lakásban szórja szét, mert odakünn még a tél uralja a tájat. Mi is feldíszítettük otthonunkat, a lányok készítettek tojásdíszeket és húsvéti témára dekorációt.
Más módon is csinosítgatjuk a szobákat. A kezdetekben szinte üres lakást mára bútorok teszi barátságossá és meleggé. Az itteni "Vaterán" olcsón hozzá lehet jutni megkímélt (sokszor teljesen új) dolgokhoz. Így került sor a lányoknál egy ágycserére (franciaágy versus 2xszimpla), lett tv, fotelek és dohányzóasztal. Egy-két apró kiegészítő, terítő, takaró, növény és csupa női dolog (ki se tudom mondani a nevét). De kényelmesek.
Sokat kirándultunk az elmúlt két hónapban. Durván 100 km-es körben Reykjavík körül, de annyi a látnivaló, hogy ez a terület kitart egy darabig. A lista hosszú.
Geysir, Gullfoss (vízesés), Þingvellir Nemzeti Park, Kleifarvatn (tó) és különböző geotermikus területek, lávamező, ameddig a szem ellát, fekete homokos tengerpart. (Na és persze szinte minden már Reykjavíkban)
Ezek kipipálva.
Vulkán, gleccser, meleg vizű folyó, fóka, bálna, lunda, viking falu, vízesések, barlangok, na és persze a szigetek (Vestmannæyjar stb.), hosszan tudnám sorolni, mind ránk vár még.
Nyáron autóval elindulunk és sátrazós nyaralást tervezünk. Mindenhol lehet sátrat verni max. egy éjszakára ingyen. Sok a kemping is, ott nyilván tovább lehet maradni, viszont fizetős. (nem drága)
Távolabbi terveink között szerepel Grönland (repülővel, hajóval könnyen elérhető), valamint a Feröer szigetek.

Uszodanap: csütörtök - és az izlandi bálnák

Most jöttünk meg az uszodából :) Minden csütörtökön uszodanap, délután együtt elmegyünk uszodába. Ezen a napon a két nagyobbnak semmilyen edzése nincsen, Borkának pedig 4-5-ig van úszóedzése abban az usziban, ahová megyünk (Kópavogur). Így az edzése végére odaérünk és még maradunk bő 1,5 órát. Borka kérte, hogy maradjunk úgy, hogy ő is kiélvezhesse az uszoda lehetőségeit és ne csak az úszómedencében úszva lássa. Az az uszoda ahová járunk kb. fél órányira van tőlünk de megéri, mert 3 kinti csúszdával rendelkezik és 6 meleg kinti medencével (heitur pottur). Ezen kívül van még egy 50 méteres úszómedence és gőzkabin is - ami inkább hasonlít méreteiben egy szobára.

Múlt héten csütörtökön nyílt a Whales of Iceland (Izland bálnái) című kiállítás itt Reykjavíkban. Nagy érdeklődés övezte és elterveztük, hogy elmegyünk mi is. A FB-on volt egy hirdetés, ha küldünk egy e-mailt egy címre, akkor nyerhetünk ingyen családi belépőt. Elküldtem és ma megkaptuk a nyereményünket :) Egy családi belépőt a kiállításra!! Hétvégén ott a helyünk, beszámolok majd róla és képeket is teszek fel, megígérem.

Íme a képek a múzeumi túráról:

Itt a tavasz :)

A héten Borka lányunknál kialakult egy kis lelki válság. Ő nemrégen töltötte a 9. évét és most kezdi azt érezni, hogy hiányzik neki a baráti beszélgetés, csevegés, nevetgélés. Hiába bizonygattuk neki, hogy ez csak átmeneti nehézség és a nyelv megismerésével, beszélésével elmúlik majd, nehezen értette meg. Egy napig tartott a sírdogálás, amit igazából nem tudott megindokolni, de most már megint újult erővel és kitartással jár iskolába és edzésre!!

Jövő héten kezdődik a nyelvtanfolyamom, amire beiratkoztam. Itt minden munkavállaló valamilyen szakszervezetnek a tagja, vagy legalábbis nagyon ajánlott annak lenni. Ők védik a munkavállalót a munkaadójával szemben minden felmerülő kérdésben vagy vitában. E mellett kedvezményeket lehet igénybe venni, pl. nyári házakat kedvezményes áron és a továbbképzésben is támogatnak. Egy ilyen lehetőséget megragadva - kifizetik a nyelvtanfolyam teljes költségét - iratkoztam be suliba, úgy gondolom így könnyebb lesz mint itthon, egyedül tanulni. Két évente jár 250.000 kr. továbbképzésre, amit indoklás után, igénybe lehet venni. Az összehasonlítás kedvéért a nyelvtanfolyamom 40.000 kr. volt 2 hónapra. Szóval ebbe belefér még a további képzés is :)

Csak úgy mindenféle

206, 220, 56.
Ezek nem a heti lottószámok, hanem egy izlandi úriembert jellemeznek. 206 cm magas, 220 kg és 56-os a lábmérete. A szállodában vendégem volt egy masszázsra Hafþór Július Björnsson, a világ jelenlegi legerősebb embere. Csak ilyen szavak jutnak eszembe: hegy, kőomlás, torony.
Ú, bazi nagy! Álmodom! Ilyen nincs! Márpedigvan. Ó basszus! Most mi lesz?! Futás!
A recepción meg röhögnek. Ezt megszívtad. A foglalós fájlban ez állt: Ingibjörg 50min SURPRISE!
Aznap Nők Napjának örültünk (rengeteg női vendéggel), gondoltam, hogy ajándék Ingibjörgnek (ami női név). - Egyébként mindig bajban vagyok a nevekkel, nehéz eldönteni, férfiről avagy nőről van szó. Vagy túl sok a szabály vagy nincs. - Szóval, várom a csajt, erre bejön (miket beszélek, bepréseli magát oldalazva) a felhőkarcoló (lásd: Kuala Lumpur ikertornyok), a szabvány vendégköntös akkora rajta, mintha én a Borka lányomét vettem volna fel.
Szerintem ez nekem volt meglepi. Köszönet Ingibjörg!
Megmasszíroztam (csak 2x haltam meg közben). A szakmai részről csak annyit, hogy nem lehet ágyon, normál technikával egy ekkora izomtömeget átnyomni. A masszázs után dumáltunk egy kicsit, mentegetőztem, ő meg nagyon jó fej volt. Azt mesélte, hogy hetente jár masszőrhöz, ahol padlón, teljes testsúlyt használva átnyomják rendesen. Ide csak aludni jön. Igaz, harckocsiszerű dörgéssel áthorkolta a masszázst, így közben gondoltam, nagy baj nem lehet.
Megalapozott. Nem a gyanú. Hanem a magánpraxisom. 2, azaz kettő visszajáró vendéggel büszkélkedhetek. (A birodalmak is így épülnek.)
Világosodnak a napok, reggel 8:30 körül jön fel a nap és este fél 7-kor még világos van. A havazás kitart, mármint két nap intenzív havazás után eső és "meleg", majd kezdi elölről. Amikor ezt írom, éppen hóvihar van. Ülünk a kényelmes, fűtött lakásban, Soma és Luca a kanapén olvas, Borka eszik és pont most konstatáltuk, hogy 9 perc múlva Anya (Zita) is megérkezik. Társasjátékozós estének nézünk elébe, mivel a kocsma elég drága.
Ma készítettünk egy videót Borkával Magyarországról sok-sok képpel. Az iskolában kérték, hogy mutassa be az országot, ahonnan érkezett. Zenét is vágtunk alá. (népzenét, Himnuszt...) Mindig is tudtam, csak most töményen is szembesültünk vele, milyen csodálatos és változatos ország a miénk. Gyönyörű tájak, varázslatos helyek, történelem érintette épületek és városok, valamint gazdag kultúránk. Jó volt látni, de egy kicsit sírtunk is.

Februári ünnepek és helyi specialitások

Bocsánatot kell kérnem azért, mert ilyen sokáig nem jelentkeztem. Egyszerűen úgy érzem néha, hogy nem tudnék mit írni a blogba, mert nem történik semmi különös velünk. Zajlanak a dolgos, iskolába járós hétköznapok, délután edzések és pihenések :)

Úgy gondoltam, most pár érdekességről írnék, amit otthon nem ismerünk, ünnepnapokról és bevett szokásokról.

Kezdjük a Lysi nevű halolajjal. Izlandon mindenki szedi a halolajat, ami a táplálkozás egyik nagyon fontos része. A téli sötétség, napsütés hiányát pótolandó vitamin, amiről azt gondolják, hogy a hosszú élet titka. Lehet benne valami, hiszen itt élnek a leghosszabb ideig az emberek :)

A bölcsiben minden reggel a gyerekeknek kiskanállal adjuk a zabpehely reggelihez, otthon pedig az én gyerekeim és mi is kapszulában szedjük. (Így nem érezzük sokáig a hal ízt a szánkban.)

Dobozos Lysi Perlur

Külön Garnier arckrém az izlandi időjárásra :)

Ez a két féle volt most itthon, ezek a folyékonyak

A hét első három napja különleges eseményeket tartogatott az itt élő emberek számára. Sok éves hagyományok elevenedtek fel. A gyerekeknek mindhárom napon volt iskola de elmesélem milyen változásokkal.

Hétfőn "Bolludagur" volt (cream puff day), ami a fánkok ünnepe. Tulajdonképpen a képviselőfánk tésztáját töltik meg felvert tejszínhabbal, a tetejét pedig csokoládé vagy puncs sziruppal locsolják meg. Elég fantáziátlan a miénkhez képest, így én itthon a vaníliakrémes-tejszínhabos változatot készítettem el. 36 darab lett és elfogyott 2 nap alatt :) Isteni finomra sikerült, ez volt életem első képviselőfánkja. Így a gyerekeink hétfőn vittek a suliba. A bölcsiben is ezt ettek a gyerekek, és az egész város felbolydulva vásárolta a fánkokat a pékségekben. 

Tá-dám!!!!!

A fánk ünnepére a gyerekek mindig készítenek egy díszt színes papírból, mi is ragasztottunk ilyet a könyvtárban, ahol szívesen látták a családokat vasárnap délután.

Kedden "Sprengidagur"-t tartottak, amikor sós báránysonkát főznek, hozzá valamilyen hüvelyes levest, főzelékfélét, szószt esznek krumplival. Angolul így hangzik: "Eat-till-you-burst day". Hát nem vicces? És tényleg a gyerekek a suliban is ezt kapták ebédre. Ha jól készítik el, nagyon finom a sonka, pont, mint nálunk Húsvétkor.

Szerdán (tehát ma) pedig "Öskudagur", farsang volt. A gyerekek beöltözve mennek suliba, bölcsibe, oviba és úgy vannak egész nap. Nincs tanítás, jól érzik magukat, játszanak. Korán végeznek az iskolában és aztán csapatokban elindulnak a városban, boltokban, bankokban, hivatalokban énekelnek és cserébe édességet kapnak. Igazából olyan, mint a Halloween, csak itt egyben tartják a farsanggal. Imádták, rengeteg édességgel és tele élménnyel tértek haza. És tényleg énekelnek, még az én 13 éves fiam is a barátaival (hatan mentek). A héten már nincs iskola, viszont rengeteg program van a városban, köztük sok ingyenes uszodai és könyvtári. Az iskola is szervez, a Somáéknak például karaoke lesz csütörtökön este, ahová a szülők is hivatalosak :)

Luci macskanőnek öltözött :)

Borka 101 kiskutyának...

Kutya és macska barátság :)

Voltunk múlt héten a Nemzeti Múzeumban. Itt van az utcánkban, szóval nem kellett messzire mennünk :) Nem nagy a múzeum, kb. 3 órát töltöttünk ott, ami nagyon gyorsan elszaladt. A gyerekek kaptak egy kitöltésre váró kvízrejtvényt. Az izlandi nép letelepedése, szokásai és mindennapjai elevenedtek meg a szemünk előtt. Kifejezetten élvezték. Egy külön szobát alakítottak ki olyan tárgyaknak, amiket megfoghattak és kipróbálhattak.

Soma a viking

Luca régi ruhában

Nehéz volt a sisak és a kard

Feladatlap kitöltése közben

A tengerparton sétálás közben találtunk egy helyet, ahol egy melegvizes csőből forró víz ömlik a tengerbe. Felbuzdulva a friss élményen, nekivetkőztünk és sétáltunk a vízben. A gyerekek imádták, mi is, és tervezzük, hogy többször meglátogatjuk.

Az érzés isteni...

Borka a ködben :)

Egy melegebb szombat délután, amikor én dolgoztam, Gábor felkerekedett Somával és Borkával. Biciklire ültek és eltekertek a tengerparton a Seltjarnarnes-ben lévő golfpályához. A területet egy belső tó uralja, a golfpályát a másik két oldaláról az óceán határolja. A víz itt rakja ki hordalékát, ezért a tengerpart itt fekete homokos, apálykor kiváló játszótér. A golfpálya után tovább tekertek a világító toronyhoz, amit nem lehet megközelíteni, majd egy fázós kanyar után a feltámadt szélben hazasiettek.

Elvittem a bölcsis gyerekeket sétálni egyik délelőtt, gondoltam felrakok pár képet mert már ígértem.

Háttérben az egyetem főépülete