Hőforrás

Hőforrás
A család + egy uncsitesó

2014. szeptember 18., csütörtök

Kennitala!

Túl vagyok az első egyedül töltött hónapon, honvágy egyelőre nincs, de Zita és a gyerekek hiányoznak. Sok mindent igyekszek csinálni és jól kitölteni a napokat. Folyik a lakáskeresés, egyelőre eredménytelenül, folyik a munkakeresés továbbra is, kisebb eredményekkel. Egyrészt megkerestek az egyik klinikáról heti 1-2 nap munkával, amennyiben meglesz a licencem. Másrészt most 3 napot dolgozhatok a Nordica-ban, a következő hónapra viszont egész havi beosztást kapok.
Visszajeleztek, hogy mind a munkámmal, mind az attitűdömmel elégedettek.
A licenc az külön sztori, meg kell mászni a bürokrácia hágóit, izlandi oldalról időnként emberi hülyeséggel nehezítve.Mivel egészségügyről van szó, igazolnunk kell, hogy a gyógymasszőri végzettségem megfelel az európai uniós előírásoknak. Szerencsére csak időbe (meg egy kis pénzbe) kerül.
Kerestem magamnak kosárlabda csapatot, a Valur B-team tagja lehetek. Az edzéseken a tempó gyors (szerencsére), képzettségi szint magyar NBII., de szerintem mi sokkal jobban dobunk kintről.
De a legnagyobb hír, hogy meglett a kennitalám (ID. number). Az emberi élethez két dolog kell Izlandon, friss levegő és kennitala. Nyitottam bankszámlát (jöhet a fizu), tudok lakást bérelni, vállalhatok szabadon munkát stb.
Ritkán beszélek az otthoni dolgokról, pedig a külföldre szakadás neheze otthon zajlik. Zita nyakában van a családunk összes tennivalója. Amit eddig ketten csináltunk, azt most egyedül viszi. A hátralévő intézni valók, lakáshitel, bankszámlák, 3 gyerek, költözés, napi tenni valók, iskola, felhívni, odamenni, megmondani, eladni, csomagolni...És közben bármi kell még az itteni dolgaimhoz, azután is ő rohangál. Ja, és dolgozik is 8 órában. Ennek ellenére minden este van ereje mosolyogni.
Felnézek rád.
Már csak 49 nap van hátra.


2014. szeptember 6., szombat

Dolgozom! És egyéb történések.

Talán az e-mailek hatására, de visszajeleztek. Sikerült a masszőr munka a Hiltonban. Tegnap dolgoztam először, egy izlandi és egy amerikai csaj volt az áldozat. Az ismeretlen helyen bedobtak a mély vízbe. Nem tudtam hol vannak a tiszta lepedők, nem találtam olajat, nem volt zeném, ráadásul megkaptam azt szobát, ahol az ágy nem motoros, szerelnem kellett a lábát,mert túl alacsony volt nekem. (Én vagyok a legmagasabb a spa-ban) Ráadásul elsőre nem értettem meg a beosztást. Határozottan egynek tűnt (láttam nevet és számot), de miután az első után átöltöztem, szóltak, hogy vár még rám valaki. Kiderült, hogy izlandi vendégnek a nevét látom, hotel vendégnek a szobaszámát. Rohantam. Ám ezek csak a kezdeti nehezítő tényezők. Viszont mindkét hölgy bealudt közben, majd mosolyogva távozott. Jó munkát végeztem. Vasárnap várnak rám még hárman. Remélem nem csak a kezdés lesz ilyen sűrű.
Kosárlabda oldalról semmi visszajelzés, bár én magamat ennyi tapasztalattal legalább kipróbáltam volna egy edzés erejéig. Közben az a gondolatom támadt, hogy máshonnan kell ezt a kosár dolgot megközelíteni. Elmegyek játszani, építek kapcsolatokat, így közelebb kerülök egy edzői munkához. Bár ebben a szezonban szerintem ez már esélytelen.
Birna segítségével átírtuk az önéletrajzaimat izlandira. Sokat dolgozott vele. Köszönöm. Minden irányból tolja a szekerünket. Információkat szerez, elintéz, telefonál, megoszt (Facebook), ingyen nyomtat, rákérdez, ötletel, izlandira tanít nagy türelemmel. Azt hiszem megvan az első itteni barátunk.
Hétvégén Beloéknál töltöttem pár órát. Lelazítottam sportoló lányait, az idősebb tornász izlandi válogatott. (oda-vissza segítünk egymásnak) Kértem kölcsön pár könyvet, mert ezek már nem fértek be a csomagomba. Szóba került a flatkökur, az itteni nemzeti kenyér. Én eddig vállalkozó kedvvel próbálgattam sonkával, lekvárral, stb. Miközben vékonyra szeletelt füstölt bárányhússal kell enni. Szó szót követett, megkínáltak. Írás közben is összeszaladt a nyál a számban. Ráadásul kevesebb kalóriát tartalmaz, mint az azonos súlyú sovány csirkemell.
Szerda, Abszolút nagybetűs. Most már van mire várni férfitársaim. Röviden. Fiúk. Belo, Zoli, új srác Zsolt, na persze én. Uszoda előtt parkoló-kocsiban sör-hím duma-forró szauna-hideg víz-forró szauna-hideg víz-langyos víz-meleg víz-kocsiban sör-Zolinál hot dog-Zolinál sör. Ez a szokás.
Kezdek beilleszkedni.

2014. szeptember 1., hétfő

Barátok, munka, vulkán

Szabadtéri crossfit pálya
Szomorkodhatnék. Akár.
Még nem jelzett vissza senki a beadott önéletrajzokkal kapcsolatban.
De nem teszem. Még csak a második hét telt el.
Ma felpiszkálom őket, ímélezős,  "Na mért nem vesztek fel dolgozni magatokhoz?" üzemmódban.
Nem sietnek el semmit, az biztos. Nem fontos ez itt, úgy érzem.
Egy a fontos: élni és élvezni a saját életed, a saját tempódban.
Nyugi van. Már megéri.
Közben még beadok (mármint önéletrajzot), bejárom bringával a várost, a tengerpartot, úszok, edzek (nagyon jó helyeket találtam, lásd fotó),
jókat eszek és vegyes izlandi-angollal társalgok a szállásadómmal.
Igazi hétvégi programként grilleztünk Beloéknál (új ismeretség + 4 fő: Zsuzsa, Pisti és a gyerekek: Beni és Lili), Zolival pedig belekóstoltam a reykjavíki éjszakai életbe. Újdonsült itteni barátaim figyelmesek és előrelátóak. Már gyűjtögetik az ötleteket és a bútorokat: Hogyan lehet könnyebbé tenni az itteni kezdésünket?
Igen, kezdésünket. November 6. a nagy nap. Visszakapom a családomat. (egy feleség, 3 gyerek, egy nagyi, 5 bőrönd, két kerékpár) Jó katona módjára vágom a centit, és előkészítem a terepet. Hiszen ezért vagyok itt. Lakás (bérlés), iskola stb.
Sjúkranuddari. Így hívnak. Gyógymasszőr. Én lehetek a 22. az országban. Csak még a licencemhez kellenek igazolások otthonról. Persze azért nem egyszerű a sztori, de remélhetőleg pár hét múlva a megszerzett engedéllyel dolgozhatok egészségügyben, ami megbecsült és jól fizetett. Értésemre adták, hogy mindenképp meg kell tanulnom izlandiul. Nem kérdés. A kérdés az, hogy most kezdjek el egy tanfolyamot vagy ha megvan a kennitalám. Ugyanis kennitala (személyi szám?) nélkül dupla annyiba kerül. Döntés: marad az online kurzus az első hetekben és az itthoni gagyogás Birnával.
Barbardunga. Ilyen neveket kell megtanulnunk a sajtóból. Kitört. Kétszer. Beindult a vulkánturizmus. 50.000.- koronáért viszik a kíváncsi fotózós jóembereket repülőgéppel a vulkán fölé. Messze van a fővárostól, a láva megjelenését megelőző rengéseket sem éreztük (Richter skála 5,1). Egyébként földrengés esetén biztonságosabb a házban tartózkodni, 7-esig bírják az épületek. Azon kívül, hogy ésszerűen kezdenek el cselekedni, semmiféle izgatottságot nem észlelek az embereken. A nagyobb lakott helyek nem is a földrengéses területeken találhatók.
Először azt hittem a szomszéd templom zenél, de nem, az iskola csengője hívja a gyerekeket órára. Már egy hete tanítás folyik, viszont májusban már nyári szünetük van a kölköknek. Skandináv rendszer, nem terhelik le a fiatalokat annyira és az iskolákban életre nevelnek.:-)
Jó lesz itt nekünk.