Karácsonyi készülődés és az ünnepek

Elteltek az ünnepek! Kellemes élményeket és ismerősöket szereztünk ez alatt a bő 1 hét alatt.
A gyerekeknek az iskola befejeződött 19-én, pénteken ugyanúgy, mint Magyarországon. Örültek neki, bár azt kell mondanom, hogy a december nyugalomban telt az iskolában, tulajdonképpen készülődtek a karácsonyra és jól érezték magukat :) Somáék az alábbi dolgokat készítették az iskolában technika órán:

Ők vágták félbe a fát, vágták ki a gyertyák helyét

Fémfűrésszel kellett körbevágni és felragasztani, majd lekenni olajjal a fát

Én, mivel még új vagyok a munkahelyemen, dolgoztam 22.-én és 23.-án is, bár megcsappant gyereklétszámmal. A kolléganőim hazamentek (volt aki Lengyelországba, volt aki Dániába), ezért csak páran dolgoztunk, de elegen voltunk a gyerekek ellátásához. Már kezdenek kötődni hozzám, megismernek és ez jó érzés. Így már sokkal jobb és könnyebb nap mint nap bemenni dolgozni, hogy már nem idegenkednek tőlem a gyerekek :)

Elkezdtünk készülődni a karácsonyra ételekkel, süteményekkel is. Bejglit is sütöttünk, amihez a mákot az egyik lengyel kolléganőm segített beszerezni a lengyel boltból, ahol mindent megvehetsz viszonylag jó áron. Mákot hozott nekem dobozban, előre beízesítetten. Lehet mákot kapni kilóra is, de mivel egyenlőre nem tudom ledarálni, ezért ez a megoldás bizonyult szerencsésnek. Az íze nagyon finom volt,  egy kicsit marcipános beütéssel :) Ajándékba narancslekvárt készítettünk új ismerőseinknek, barátainknak. Szerettünk volna kedveskedni nekik egy kis figyelmességgel, szerencsére sikerült. Mindenki nagy örömmel fogadta a kis ajándékot és remélem már el is fogyasztották.
Luciékkal mézes sütit is gyúrtunk. Itt nem találtam mézes fűszerkeveréket, szóval nekem kellett összeállítanom egy finom fűszert hozzá, de sikerült!! Mindenkinek ízlett. A boltokban lehet kapni előre begyúrt tésztát (pizzatésztát, mézeskalács tésztát, kókuszos keksz tésztát..), szóval nem sokat kell tenniük otthon az embereknek, csak kinyújtani és betenni a sütőbe. Nekem ez elég furcsa, főleg mert drágább, mintha otthon begyúrnák (30 dkg tészta kb. 400 KR, ami kb. 800,-Ft-nak felel meg), egy biztos, hogy időtakarékos.

Narancslekvárt is készítettünk :) 

Gábor kapott a munkahelyén az utolsó napon egy karácsonyi csomagot. Lefotóztuk, hogy el lehessen képzelni a báránycombot, amit beletettek :) Ez lett végül a karácsonyi ebédünk része. Ehhez még adtak egy kétszemélyes ebédmeghívást is a szálloda éttermébe. Én a karácsonyi dobozomat alig tudtam hazacipelni. Abban is volt hús, kávé, csokoládé, sajt, hal, szalonna és különféle finomságok. Úgy látszik, itt ez a szokás, szinte mindenki kapott, akivel beszéltünk. A gyerekek is kaptak egy-egy szép könyvet a bölcsitől, sajnos izlandiul van de legalább van cél, amiért tanulni kell :)

Azért arra is van időm, hogy néha elmenjek sportolni, sajnos a kép elég homályos (Soma fiam készítette) de azt lehet látni, hogy milyen nagy hónak örülhettünk karácsonykor :)

A gyerekek nagyon élvezték a havat. Mivel tavaly otthon nem esett, ezért most egyfolytában kint játszottak. Hóembereket (Olafokat) építettek, hógolyó csatáztak vagy csak egyszerűen élvezték a hóesést.

Karácsony napján (24-én), reggel neki kezdtünk a fa díszítésének. Mivel az összes díszünk Magyarországon maradt, ezért főleg saját kézzel készült díszeket használtunk és természetesen volt szaloncukrunk (amit anyósom küldött Mo.-ról), amit a fára akaszthattunk. A fiúk főztek, mi lányok pedig díszítettünk. A karácsonyi menü báránycomb volt, megsütve, mazsolás rizzsel és sült ananászkarikákkal. Mivel itt a nap 10:30 körül kel, még sötétben kezdtünk neki a fa díszítésének. A gyerekek elkezdtek gondolkodni azon, hogy vajon itt mikor érkezik a Jézuska. Mivel sokkal északabbra vagyunk, ezért korábban érkeztek az ajándékok :) Este pedig bementünk sétálni a városba, élveztük a kivilágítást és a friss levegőt. Északi fényt is láttunk, úgy látszik szerencsések vagyunk :) A családdal is sikerült beszélnünk, furcsa volt így távol tölteni egymástól az ünnepeket. A skype-nak köszönhetően azonban majdnem úgy éreztük, mintha együtt ünnepeltünk volna.

Még dédimamával is sikerült beszélnünk Karácsony reggelén. Nagyon örült neki, szinte el sem hitte :)

      

Hallgrímskirkja

A Harpa (kulturális központ) ünnepi fényben

Karácsony másnapján kimentünk a tengerparti focipályára jásztani. Szeles, hideg idő volt, de a gyerekek nagyon élvezték a meccset. Előző hétvégén vendégségben jártunk egy magyar családnál, ahol az anyuka magyar, az apuka spanyol és van 4 gyerekük. A gyerekek ugyanannyi idősek, mint nálunk, szóval ez elég szerencsés barátkozás szempontjából. Tőlük kaptuk ajándékba azt a cipőre erősíthető, szögecses, gumis szereléket, amit a talpadra ráhúzva simán gyalogolsz bárhol, bármilyen jeges, havas időben. Kipróbáltuk őket és tényleg nagyon praktikus. Az elmúlt egy héten sokszor szükség volt rá. 

Kötőklub alakult nálunk az ünnepek alatt :) Mindannyian elkezdtünk kötni, jó áron lehet kapni tiszta gyapjú fonalakat és ráadásul most leértékelés van. Szóval bevásároltunk és rákattantunk. Bent a jó melegben üldögélni és kötögetni a gyerekek társaságában mindennél többet ér :)

Ez a mintát most tanultam, bár sohasem voltam egy kötőzseni :)

Borka fejpántja készül

                                   

Luci az új E-book olvasójához köt tokot, a másik pedig egy sál lesz valamikor :)

Játszóterezés.....

Az iskola január 5.-én kezdődik és nekem is akkor kell mennem dolgozni. Gábor az ünnepek alatt végig dolgozik, szerencsére sok munka van a szállodában. A gyerekekkel usziba megyünk, korcsolyázni voltak és próbálunk minden napra olyan programot csinálni, amiben van pihenés is és szabad levegőn töltendő idő is.
Ma este van szilveszter, meghívást kaptunk egy magyar családhoz 3 másik magyar családdal együtt, oda megyünk. Készítünk tojás salátát, svéd gomba salátát, sajtos rudat és valami édességet. Kíváncsian várjuk mit tartogat új életünk, új éve! Melybe reményekkel telve és újult erővel lépünk át.

Mindenkinek kívánunk sikerekben gazdag és boldog új évet :)

Az első két hét a bölcsiben - élmények, tapasztalatok

Ez a hét már a harmadik, amit az új munkahelyemen töltök, a bölcsiben. Most kezdem igazán jól érezni magam az új helyen, miután sikerült megtanulnom a hétköznapi rutint.
Az első héten minden este már 9-9:30-kor aludtam, mert annyira elfáradtam. Nem is annyira fizikailag, mint inkább szellemileg. Egész nap figyelek arra, amit a többiek mondanak és próbálok minél többet megérteni és tanulni.
Reggel 8-4-ig dolgozom, akkor bezár a bölcsi, szóval tovább nem maradhatunk :) Ebben benne van egy 15-20 perces kávészünet és egy órás ebédszünet. Szóval azért nem fárasztjuk ki magunkat teljesen, így marad másra is energiám és időm :)
A napi beosztás a következő:
1.) 8-9-ig érkeznek a gyerekek és reggeliztetjük őket. Minden reggel zabpelyhet kapnak vízben főzve, sóval. Nem tartozik a kedvenceim közé, de ők nagyon szeretik. Azért főzik vízben, mert nagyon sok gyerek allergiás a tejre, vajra és más tejtermékre, így ők is megehetik.
2.) Utána közös játék, éneklés és egy fél órát négyes csoportokban töltenek a gyerekek a saját dadus nénijükkel. Nekem még nincsenek gyerekeim :) de remélem hamarosan kapok párat. Játék után peluscsere és készülődés az ebédhez, ami 10:45-kor van. Változatosan esznek, heti 2x biztosan halat, ma brokkoli krém leves volt, ottsült zsömlével. Aki még éhes volt, annak lehetett még repetázni paradicsomszószos tésztát, ami a tejérzékenyeknek készült. Körülbelül fél órát ebédelnek a takarítással, átöltöztetéssel együtt, utána pedig alvás.
3.) Vannak, akik kint alszanak babakocsiban (ha fúj, ha esik - na ma a viharban engedményt kaptak és bent az előtérben aludhattak a babakocsiban), vannak, akik bent a babakocsiban és vannak, akik a hálószobában. Az egyik játszószobát átalakítják alvószobának, ahol lerakunk a földre pici szivacsokat, plédekkel és mint egy nagy gyerekkupac mindenki hozzábújik mindenkihez és úgy alszanak el. A dadusok befekszenek közéjük és mintha az anyukájukkal aludnának, hozzánk bújnak :) Amikor a gyerekek alszanak, akkor van nekünk ebédidőnk és felváltva figyelünk rájuk. Mi is azt esszük, amit ők, ha nem tetszik lehet vinni bármit, de eddig mindig finom volt az ebéd.
4.) Alszanak kb. fél 2-ig, utána uzsonnázás és közös játék addig, amíg a szülők meg nem érkeznek. Az uzsonna mindig gyümölcs (banán, alma, dinnye stb.), utána kenyér kaviárral, sajttal, vajjal, májkrémmel. Az utolsó óra telik a leglassabban, ők is türelmetlenül várják már a szülőket.
A kolléganőim nagyon kedvesek és segítőkészek. Mindenki szimpatikus és az ovi egy nemzetközi beosztott gárdával dicsekedhet. Vannak kolléganőim Marokkóból, Litvániából, Szerbiából és Lengyelországból. Ja és van egy dán kolléganőm is, vele találtam meg legjobban a hangot egyenlőre. Tehát szinte mindenki tanulta az izlandit és nem az anyanyelve, így értik, min megyek most keresztül és talán ezért is türelmesek velem :)
Ez a bölcsi azoknak a szülőknek van, akik ide járnak az állami egyetemre. Mivel a bölcsi is egy nagy kollégiumi apartmanház alján van, ezért nagyon kényelmes a szülőknek beadni a gyerekeket és elmenni suliba. Itt tudnak bérelni az egyetemtől lakást vagy lakrészt olcsóbban, mint a városban. Van, hogy mindkét szülő de az is előfordul, hogy csak az egyik szülő tanul, a másik dolgozik. Egyedülálló szülőknek 35.000 KR/hó, a házaspároknak 55.000 KR/hó a bölcsi díja. Nem tudom ez mennyire drága itt Izlandon, mivel a többi bölcsinek nem tudom a díját.
Megkaptam az adószámom, így most már várom a munkaszerződésem a bölcsitől. Nem érzem igazán munkának az itt töltött időt és egyedül azt érzem, hogy sokkal könnyebb lesz amikor már beszélem a nyelvet.
A gyerekekhez sokszor beszélek magyarul, de őket ez egyáltalán nem zavarja. Énekelek is, amit kifejezetten élveznek, fogékonyak az újra. Amit megtanulok izlandiul, azt próbálom izlandiul mondani, mesekönyveket nézegetünk és így könnyen megtanulom például az állatok nevét :)
Még sajnos nem tudtam képeket készíteni, de ígérem teszek majd fel párat.

Kezd beindulni az életünk

Múlt hét csütörtökön mindenki megkapta a kennitalát. Vége a turistáskodásnak. Egyébként 7 év itt tartózkodás után egy vizsgával megszerezhető az állampolgárság (és a magyarról sem kell lemondani, mint Norvégiában). Banki ügyintézés, iskolai ügyintézés. Futjuk újra az ismerős köröket.

Zitának tegnap volt az első munkanapja. Csendesen telt el, aranyosak a gyerekek, megszerették őt. Azt mondták, hogy ez egy hektikus nap volt, nem egy szokásos első nap, elnézést kértek érte. De annyi stresszben eltöltött év után az itteni nyugalmat nem könnyű megszokni.

Az én munkaadóm változott, mostantól Hilton Reykjavík Spa. Igazából minden maradt a régiben, csak a spa-t újítják fel és új egyenruhát kapunk. A takarítást és a mosást kiszervezték külsős cégnek.
Hétfőn rajtolunk az ünnepek körüli sok munka reményében.

Egy Seltjarnarnes-ben (területileg Reykjavíkkal egyben, de közigazgatásban és lélekben különálló sznob falu) lévő gyerektorna teremben, mint masszőr, sikerült felkerülnöm a szolgáltatáslistára. Jövő héten kimennek a hírlevelek és december közepén tartunk egy nyílt napot. Januárban indul a meló.

A felettünk lakóktól kaptuk, mindenki külön. Tejszínhabbal töltött palacsinta és nyalóka

A Lucáék matek könyvében egy ábra, amin a szögeket tanulják. Hát nem vicces?

Azért így sokkal szórakoztatóbb...

Itthon sütöm a kenyeret. Van hogy paradicsomosat, simát vagy magosat....

Luca első fejpántja, amit ő kötött :) Nagyon büszke rá, már a másodikat köti!

Hát ilyen finomságokat is sütünk, a disznó itt elég olcsó és sokféleképpen el lehet készíteni.

 A hétvégén elmentünk sétálni és nagyon sokat havazott előtte is és közben is. Ilyen hópelyhek estek. Ezt azért nem mondanám jégesőnek, de ahhoz hasonlított. A pelyhek kemény kis gombócok voltak, amik meg is maradtak utána. A gyerekek hógolyót gyúrtak belőle, és amikor eldobták, széthullott megint apró kis gyöngyökre :)

ARIEL :)

Délután 2 körül...

A vihar ilyen tengeri növényeket sodort partra.

Soma Apával

Ma ilyen gyönyörű idő van, süt a nap és tiszta az ég :) Az utcánk végén a tenger.

A másik irányban a hegyeket látjuk.

A tengerparti sétányt egy kicsit behavazva

És egy repülőgép leszállás közben

Borka szülinapjára 6 kislány jött el, de tanulnunk kell még az itteni szokásokat. Ha az osztályban osztod ki a meghívókat, akkor kötelező minden lányt (ha lány vagy) vagy minden fiút (ha fiú vagy) vagy az egész osztályt (ha vegyesen hívsz) meghívni. A lányok kidíszítették a lakást, Zita készült tortával és kajával. Jó érzés volt látni, ahogy kicsi lányom összegabalyodva, hatalmasakat kacagva játszik az "idegen" kislányokkal.

Itt még csak a szűk család, a születése napján. Nem számított rá :)

Pizzáscsiga készül a gyerekes szülinapra

Ananászos vaníliás torta

És a lányok....

Viccelődtek

Táncoltak

1991 óta nem érte el olyan vihar a szigetet, mint amilyet vasárnap kaptunk. A legszerényebb előrejelzések is 140-160 km/h szelet jósoltak. A kevésbé védett helyeken a katasztrófavédelem e-mailben vagy sms-ben értesíti a lakókat, hogy ragasszák az ablakokat, törés esetén ne okozzon balesetet. A hírek ellenére az élet nem állt meg, minden ment a maga útján. Gyereket egyedül nem lehet ilyenkor az utcára engedni, elviszi a szél. Félelmetes estét töltöttünk, alig tudtam aludni, de a ház nagyon bírta.

Reykjavík is készül a karácsonyra. Mindenhol kórusok énekelnek, tele a város karácsonyi programokkal, előadásokkal. Mivel olcsó az energia, nem spórolnak a díszkivilágítással. Szerényen kidíszítettük mi is a lakást, gyertyákkal, ünnepi fényekkel, saját magunk készítette díszekkel.

Az első emelet a miénk.

Vásároltunk magunknak tőkehalmáj olajat. Kétféle megoldás létezik, folyékony és kapszulás. Az A és D vitamin miatt fontos táplálékkiegészítő. Kevés természetes fény éri a szervezetet, ezért ezeket a mikroelemeket pótolni kell. A héten két nap is beleszaladtunk az egész nap sötétségbe. Feljön a nap 10 óra után, de ha borult az idő, szinte semmit nem érzékelsz belőle. Olyan, mintha egy jól kivilágított városban lennél erős szürkületben. Akár egy hétig is lehetsz fény nélkül, ha reggel bemész dolgozni és este jössz haza (mint az átlag dolgozó) és a munkahelyeden zárt helyen tartózkodsz (lásd: Nordica Spa)

És a hétvégi sétánkról pár kép:

Itt 11 óra körül van. Azt hozzá kell tennem, hogy borult idő volt szombaton.

Többen jelezték, hogy rózsaszín a blog. Mármint túl szép (hogy igaz legyen?). Az elején megbeszéltük, nem írunk semmi lehúzót, nem szólunk le senkit és semmit. Csak a jóra akarunk koncentrálni. Ami, nem jelenti azt, hogy nincs rossz vagy nem látjuk. Mi (Zita és én) szükségesnek látjuk a rosszat, megoldandónak, feladatnak, lehetőségnek. Sok nehézség ér bennünket, de megyünk előre, mert céljaink vannak. Nem könnyű összepakolni és eladni mindent, és 3 gyerekkel kiköltözni egy idegen országba. Kevesen vannak azok, akik belevágnának egy ilyen kalandba. Van erre egy jó mondás: Aki akar valamit az utat keres, aki nem, az kifogást.