A mindennapi élet Reykjavíkban

Ma reggel hazament Anyukám. Elkísért minket, hogy az első szűk 3 hétben itt legyen, segítsen és egyengesse utunkat. Jó volt, hogy itt volt, a gyerekek is örültek. Látta hová járnak suliba, hol lakunk és szerencsére nagyon tetszett neki :) Hajnalban 3:30-kor vették fel tőlünk kb. 5 percre egy szállodánál, szakadó esőben és szélviharban kísértem ki. Ahhoz képest, délelőtt (amikor írom a blogot), szikrázó napsütés van és nincs szél. Ilyen változó itt az időjárás.

A gyerekek még mindig nagyon szeretnek iskolába járni.

Reggel, indulás előtt Borkával

Luci még álmos fejjel....

Ők sokkal előrébb járnak tárgyi tudásban, mint az itteni gyerekek, ezért van idejük az izlandi nyelvtanulásra koncentrálni. Borka és Luca nagyon szorgalmasak, sokat tanulnak itthon is, előre tanulnak. Szeretik, mert szeretnék, hogy a barátnőik minél hamarabb megértsék őket. Soma kemény dió. Annyira sikerült lelazulnia és élveznie az ittlétet, hogy a tanuláshoz elég sokat kell noszogatni. Vele le kell ülni és kérdezni, tanulni vele, amit azért nem bánok, mert így én is gyakorolok és tanulok. Az ő kiejtésük már most sokkal jobb, mint a miénk és attól tartok mindig is az lesz :)
Reggel bementünk a suliba és beszéltünk a tanárokkal és ők is megerősítettek abban, hogy nagyon nyitott, bátor gyerekek. Próbálnak mindent elmagyarázni kézzel, lábbal és nem félnek semmitől. Szerintük nagyon gyorsan haladnak, ehhez itt nincsenek hozzászokva :) Kértük, hogy adjanak még több feladatot mert szívesen csinálják és így gyorsabban haladhatnak a nyelvtanulásban. Mást nekik egyenlőre nem kell tanulniuk, mert sokkal előrébb járnak mint az osztálytársaik. Azt láttuk, Somával olyan sokat foglalkoznak, hogy jól érezze magát, hogy már "kellemetlen" volt, mintha minden körülötte forogna. Külön foglalkozásokat találnak ki neki, hogy ne érezze kirekesztve magát.
Az iskolai úszásórákat nagyon szeretik. Kb. 30 percet úsznak, utána beülnek a meleg vizes medencébe és lazulnak. Utána persze senki sem szárít hajat, szóval vizes hajjal mennek vissza a suliba, még a lányok is. Hát ehhez még alkalmazkodni kell.

Sportolni nagyon szeretnek és úgy tűnik befogadták őket. Luca pizza partin volt az egyik edzés után.

Borkának pedig a pénteki úszás edzés helyett korcsolyázás volt a program. Ide én is elkísértem:

Egy kis segítség...

A végén már egyedül is ment

Közös fotózkodás

Rengeteg korcsolya és sisak annak, aki kölcsönözni szeretne

VAN ÁLLÁSOM! A múlt héten sikerült elhelyezkednem egy bölcsődében. 0,5 és 2 év közötti gyerekekre kell vigyázni, dadus néni leszek. Folyamatosan jelentkeztem az állásokra, tulajdonképpen mindenre, amire egy pici esélyt láttam. Az óvodákból kaptam visszajelzéseket, hogy sajnos izlandi nyelvtudás nélkül nem vesznek fel, mert sokat kell beszélni a gyerekekhez és tanítani is kell őket az anyanyelvükre. Nem adtam fel a tervemet (mert már otthon elhatároztam, hogy kis gyerekekkel szeretnék foglalkozni) és elküldtem az összes (96) óvodának az önéletrajzomat, referenciáimat és motivációs levelemet. Visszaírtak ebből a bölcsődéből, ami egyébként tőlünk kb. 200 méterre van az út túloldalán, és bementem egy interjúra. A vezetőnő körbevezetett és megmutatta, hogyan működik itt egy bölcsi. Ha nem esik. a gyerekek kint alszanak a babakocsiban, egyébként pedig a földön lerakott szivacsokon. Ebédidőben pedig egy kis félköríves asztalt ülünk körbe (én és 4-5 pici) és egymás után tenni kell a szájukba a falatokat. Nagyon édesek voltak, persze egy kis sírással megspékelve :) Minden nap mennek kirándulni, sétálni, aki nem tud még menni, azt egy kis 6 személyes kocsiban tolják. Erről majd később töltök fel képeket. Szóval megbeszéltük, hogy milyen tanterv szerint tanítanak és azt is, hogy december 2.-án kezdek. A kolléganő, aki elmegy 15.-én, így be tud tanítani, mert lesz együtt két hetünk. Kíváncsian és izgatottan várom a feladatot, biztosan kihívás lesz, főleg úgy, hogy még nem beszélem a nyelvet.

Voltam egy szállodában is állásinterjún, ott takarítani kellett volna műszakokban (minden második hétvégén például), ezért inkább az óvodai munkát preferáltam. A fizetés is magasabb a bölcsődében, de kíváncsiságból elmentem az interjúra, vajon ott mit tudnak ajánlani. Egyébként Izland legdrágább szállodája, az egyetlen design szálloda a szigeten. Megírtam a nőnek, hogy elfogadtam egy másik állást és kedvesen visszaírt, hogyha az nem jönne be csak hívjam, bármikor felvesz és ad munkát :)

Gábornak intézzük a masszőr licencét, elég nehézkesen megy, de nem sikerülhet minden egyből. Ez az első nehezebb akadály, amit itt meg kellett oldanunk, de sikerült leleveleznünk és minden rendben lesz, csak idő kérdése. Addig is van munkája a Hiltonban és szerencsére szeretik és megbecsülik. Mint mindenhol, ez is hozzáállás kérdése.

A napjaink gyorsan telnek. Délelőtt munkát keresünk, tanulunk, főzök. Délután 13:40-kor végez Borka, a többiek 1 órával később jönnek. Utána edzésre kísérünk és várunk :) Jövő héttől már egyedül kell mindenkinek megoldania az edzésre járást, bár Borkáért el tudok menni munka után.

Sok halat eszünk, bár vasárnap sütöttem hamburger zsömlét, és vettünk hamburger húst. Itt a húspogácsa 100% hús, semmivel nem ízesítik. Még Anyukám is azt mondta, hogy ilyen finom hamburgert még soha nem evett :)  Ezt dicséretnek vettem.
Egyébként halat eszünk krumplival, tésztával és sok-sok zöldséggel. Főzeléket is készítettem már, sárgaborsót. Hát néha kellenek az otthon ízei :)

A fölöttünk lakó szomszédokkal jó viszonyt ápolunk. Tegnap hoztak le egy tányér palacsintát, megtöltve tejszínhabbal és házi lekvárral és a gyerekeknek valamilyen nyalóka formájú dolgot. Isteni volt mindkettő, állítólag tipikus izlandi. Szülinapot ünnepeltek.

Mi is ünnepeltünk születésnapot a héten. Borka 9 éves lett. Estére megleptük egy pudingtortával, erre nem számított. Előtte bementünk egy játékboltba és választhatott magának játékot. Ezt sikerült:

Új kisbaba érkezett a családba :)

Megírtuk a meghívókat a szülinapi bulira az új osztálytársaknak, jövő vasárnap tartjuk délután. Kíváncsi leszek, hogy hányan jönnek el és hogy fog sikerülni.

Sokat sétálunk a tengerparton, felmentünk a Perlanba is. Ez a kilátóként, étteremként, kávézóként működő hely egy víztározó, de az egész városra nagyon szép kilátás nyílik. A tetején található étterem 24 óra alatt fordul egyet a tengelye körül.

Hétvégi séta a tengerparton

Nyuszik is vannak

A városi reptér mellett lakunk, ezért rengeteg ilyet látunk :)

A beach

Vannak bátrak :)

Első hét az iskolában, élmények

Eltelt az első hét, tele élményekkel. Azt kell mondanom, hogy a gyerekek sikeresen vették az akadályokat az új környezetben. Mindenkit elvittünk, bekísértünk, körbemutattunk és útjára bocsátottunk. Egy kicsit mások által irigyelt "időutazáson" lettek túl egy délelőtt alatt, mivel Borka 3. osztályból 4.-be lépett, Luca 5. osztályból 6.-ba, Soma pedig 6. osztályból egyből 8.-ban kezdett :))

Soma iskolája

Első nap amikor Borka végzett a suliban

Luca első napja után, boldogan

Hétfőn Somával kezdtünk reggel 8-kor az iskolában. Ő már a "nagyok" iskolájában kezdett, ahová a 2001-1998 évben született gyerekek járnak. Bementünk reggel, de az iskola teljesen üres volt, kiderült, hogy itt 8:30-kor kezdődik a tanítás. A gyerekek nem kapkodják el a bemenetelt, elég ha pontban fél kilenckor ott vannak. Nagyon kedvesen fogadtak, körbevezettek az iskolában, megmutatták az ebédlőt, a színháztermet (mert olyan is van külön, a lányoknál is), az ebédlőt és a tantermeket. Az osztályban bemutatták Somát, elmondták, hogy nem beszéli a nyelvet, szóval segítsenek neki elboldogulni az első napon. 19 gyerek van az osztályban, mindenki nagyon segítőkész. Terelgették, segítették Somát az első nap. Délelőtt 10-kor zabpelyhet kapnak térítésmentesen, minden gyerek. Választhatnak a feltétek közül: nádcukor, mazsola, tej vagy minden egyben :)

Ebédre hétfőn és szerdán halat esznek és kitolnak egy nagy asztalt, olyat kell elképzelni, mint egy svédasztal és a gyerekek annyit szednek, amennyit szeretnének és abból, amiből szeretnének. Mindig van bőségesen zöldség, gyümölcs és krumpli vagy rizs. Eddig csak jót hallottam a kajáról, Soma mindig elégedett vele. Ma is mondta, hogy 3x evett halat, túrót (ami állítólag nagyon finom volt) és sok zöldséget és gyümölcsöt mellé. Azóta is nagy kedvvel és izgalommal várja a reggeleket és a sulit. A nyelvi különbség őt egyáltalán nem viselte meg, mutogatnak, németül próbálkoznak addig. Amíg a többieknek izlandi vagy dán órájuk van, addig vele külön foglalkoznak. Saját kis könyve van, amiből tanul. Második napon kapott egy IPAD-et saját használatra erre az évre, hogy itthon is tudjon gyakorolni. Nem kellett aláírni semmit, nem kértek "cserébe" semmit. Egyszerűen így segítik a gyerekeket. Egyik osztályfőnöki órán bejött a tanár 19 IPAD-el és mindenki filmet nézett a központi számítógépről. Utána azon dolgoztak. Na ez nagyon tetszik Somának :)

Tanulunk együtt

A lányokat 10-re kellett bevinnünk, őket is körbevezették és bemutatták az osztálynak. Az osztályfőnökök nagyon kedvesek, figyelnek rájuk. Borka osztálytársai névkártyát készítettek, hogy Borka tudja a neveket. Már első nap úgy jöttek haza, hogy nekik nagyon sok barátjuk van :) Ennek örültem nagyon. Ők is mutogatnak és rajzolnak egymásnak. Luca osztályában van egy kislány, akinek az apukája német, ezért ők tudnak egymással németül beszélgetni. Az ő osztálytársai minden tárgyra az osztályban felragasztották, hogy mi a neve izlandiul, hogy Luca tudja mi mit jelent. Sokat segítenek nekik. Luca tanul izlandiul a többiek pedig tanulnak magyarul. Nagyon vicces, egymást tanítják. Az ő iskolájukban is finom az ebéd, minden iskolában helyben főznek. Itt nincs központosítva az iskolák étel ellátása. Minden friss és figyelnek a sok zöldségre.

Múlt héten megtörténtek az első edzések is. Soma focizni volt (többiek mutogattak, kiabálnak neki: Szoma, Szoma!!), Luca kosárlabdázni (négy osztálytársa is jár vele), Borka pedig úszni (ma 1 km-t úsztak!!). Nagyon tetszett mindenkinek. Edzések heti 4x vannak, általában 1-1.5 órában. Szeretettel fogadták a gyerekeket az edzéseken, ők pedig figyeltek, utánozták a többieket és szépen teljesítettek.

Soma pirosban

Passzra várva

Az uszi előtt

Borcsi pinkben :))

Úszás közben

Délután 5 órakor az usziban

Csúszdák

Egy meleg beülő, ebből van legalább 5-6 minden usziban

Az órarendjük nem túl feszes, sok a pihenéssel, játszással töltött idő. Minden nap van 20 perc szabad olvasás, beillesztve a tanórák közé. Az udvaron nagyon sok időt töltenek, és persze az osztályban sincs nagy követelmény. Itt az a lényeg, hogy a gyerek jól érezze magát. Persze ez sem mindig jó és nem értek teljesen egyet, de úgy gondolom, hogy hosszú távon ezek a gyerekek is megállják az életben a helyüket, csakúgy mint azok, akik szigorban nevelkednek.
Hetente járnak úszás órára is, ez ingyenes, benne van a tanmenetben.
Estére azért kifáradnak, bár itthon át kell velük nézni a szavakat, hogy azért ne lazulják el a tanulást.

Lucának hétvégén, iskolán kívüli programot szervezett pár szülő és elmentünk egy mászóklubba, ahol a gyerekek falat másztak, utána közös pizzázással zárták a programot. Én addig a szülőkkel beszélgettem és nagyon kedvesek voltak. Az osztályba több nemzetiségű gyerek is jár, ezért ez itt nem furcsa, ha valaki egy másik kultúrából jön. Szívesen fogadják. Most tudtam meg, hogy Lucinak holnap a kosáredzésen buli lesz délután, tehát holnapi program: süti készítés :)

Luca középső sor jobbról a második :))

Minden 18 év alatti gyereknek jár egy úgynevezett szabadidő kártya amit egy évre kapnak (25.000,-ISK értékben) és ezt a szülő osztja be, hogy sportra vagy zenetanulásra költi-e. Ez azért van így, hogy annak a gyereknek is legyen lehetősége tanulni és sportolni, akinek a szülei anyagilag nem engedhetik meg maguknak, ezzel is csökkentve a családok közti különbséget.

Az én munkakeresésemről és további kalandjainkról később. Első futásomat is megejtettem a tengerparton, pár képet felteszek arról is. Csatolok még képeket, csak hogy irigykedhessetek :))))

Reykjavík madártávlatból

Anyukámmal

Luci selfie

Szupi háló fotel a parton

Egy kis napozás is belefért

Az első futás

Utazás, megérkezés és az első hétvége + képek (VÉGRE!!!!!)

Reggel Anyukámnál összepakoltunk és elrendeztük a kézipoggyászokat. Ki akartuk teljesen használni a súlyhatárt, hogy minél több dolgot el tudjunk hozni. Sikerült szinte minden kézipoggyászt 10 kg-ra megtömni, a bőröndöket pedig 20 kg-ra. Ez ki is derült a csomagok leadásánál, ahol pontosan lemérték és mondták, hogy 20,9 kg-ig engedik ingyenesen, utána pedig minden egyes kiló 11 EUR. Hát nem semmi az biztos. De szerencsére, nagyon jó házimérés után sikerült majdnem 20 kg-ig tömni a csomagokat :)

A reptérre tesómék vittek ki biciklistül, csomagostul. Becsekkolás után felszálltunk és elindultunk Osló repterére. Az út nagyon simán, zökkenőmentesen telt. Még én is meguntam a "félést", miután semmi említésre méltó nem történt. Bár a gyerekek mellett nem is volt rá időm, mivel be nem állt a szájuk. Mondtam is nekik: „Csend legyen már, hadd féljek egy kicsit!” :)

Az oslói reptéren 50 percünk volt az átszállásra, ami elég rövid idő. Főleg úgy, hogy ki kell menni teljesen a reptérről, vissza a becsekkolós oldalon, ahol megint levetkőzni, átvilágítanak, és úgy lehet bemenni. Ezer méteres sorok kígyóztak az átvilágításnál, szerencsénkre volt egy családos pult, ahol gyerekkel gyorsabban sorra kerültünk. Itt elvették a táskánkból egy gyerekollót – ne is kérdezzétek, hogy került oda és hogy történhetett, hogy Ferihegyen simán átjöttünk vele – , és Anyukám arckrémét (125 ml), amit szinte megsiratott. Kértem én a vámtisztet, hogy ne vegye el mert Anyukám csúnya lesz nélküle, de nem enyhült meg a szíve. Helyette elmesélte, hogy Budapesten volt fogorvosnál és mennyire jól dolgoznak a magyar fogorvosok :)

Oslóból Keflavíkba a repülőút megint simán telt, nem történt említésre méltó esemény. Mikor kijöttünk, Gáborék még sehol sem voltak. A fiúk, akik kocsival jöttek és hozták őt is, 7-ig dolgoztak. Viszont mi nagyon hamar átjöttünk az ellenőrzésen. Illetve nem is volt ellenőrzés, amit furcsálltam. Tulajdonképpen egyedül Mo-n nézték meg az útlevelüket, onnantól kezdve senki el sem kérte, rá sem pillantott. A biciklik is sérülésmentesen megérkeztek, a csomagjaink is.

Az első találkozás örömére, Gábor ment a gyerekekkel egy autóban, én pedig Anyukámmal a másikban. A lakás életben sokkal nagyobb és szebb mint Skype-on láttuk. A gyerekek elsőre megszerették és azóta is kényelmesen érzik magukat itthon.

Apával első este új otthonunkban

Az első hétvégén sokat sétáltunk a tengerparton, a városban, annak ellenére, hogy elég cudar idő fogadott bennünket. Sokat fújt a jeges szél és hideg is volt. 

Reagan és Gorbacsov találkozójának helye

És újra együtt a család.....

Soma szobája

Házunk. Miénk az első szinten lévő lakás :)

Tengerparti edzőhely, pazar kilátással.....

A Parlament

Esti séta a tengerparton

Birna (Gábor előző főbérlője) átjött sütni, főzni magyar ételeket. Hoztunk neki egy magyar szakácskönyvet, amit egyből posztolt a FB-n, és nagyon büszke azóta is rá. Na abból sikerült főzni rakott krumplit és köménymagos kiflit. Persze én még sütöttem egy kenyeret és kekszet is, amiből vittünk a felettünk lakó szomszédoknak. El voltak ájulva tőle, és megbeszéltünk egy közös kávézást a közeljövőben.

Készül a rakott krumpli

A köményes, krumplis, hajtott kelt tészta

Birna által készített pisztáciás süti

Első kenyerem Izlandon

Birna mesél

Ja, és el ne felejtsem említeni az uszodát. Elmentünk a gyerekekkel. Itt minden uszoda nyitott, tele gyerekjátékokkal. Persze a mieink is egyből csúszdáztak, labdáztak, de olyan hideg volt, hogy minden 5 perc játék után beparancsoltuk őket a meleg vízbe, ahol átmelegedtek és mehettek vissza játszani.

Az következő téma az iskola lesz, de arról majd este írok, amikor a gyerekek beszámoltak a mai élményeikről is J Előre csak annyit: IMÁDJÁK!!!!

Az utolsók

Eljött az ideje az utolsóknak. Ez alatt azt értem, hogy minden nap csinálok valamit, ami itt és most az utolsó alkalom. Mármint ebben az országban.

Múlt héten például utoljára voltam futni barátnőmmel és hát őszintén megmondva, mindketten nagyon sajnáltuk. Hetente 2x jártunk futni és tornáztunk utána, ami egyfajta rendszert vitt a barátságunkba, és az életünkbe is. Nagyon jó volt, hogy mindent megbeszéltünk közben, kialakítva a beszélgetős utazási tempónkat J, tudtunk mindenről, ami a másikkal történt. Nagyon megszerettem. Remélem, tartjuk majd a kapcsolatot, bár megbeszéltük, hogy egyszer együtt lefutjuk a Reykjavík félmaratont!!

Szintén múlt héten volt az utolsó, hogy Pécelről indultam el munkába, és vonattal, kényelmesen a melegben olvasgatva utaztam a munkahelyemre.

A gyerekeknek a múlt hét szerda volt az utolsó napjuk az iskolában, ami nagyon jól sikerült. Vittünk be a tanároknak, az osztályoknak süteményt, amit ők, saját kezükkel sütöttek, gyúrtak előző este. Őszintén, nem várták ezt a napot. Előző héten, hétvégén tartottam egy búcsúbulit az összes barátnak az Emlékműnél, fent a péceli dombság egyik szép rétjén és erdőjében. Vittünk innivalókat és rágcsálnivalót és hát sikerült kb. 35 gyerekkel elindulnunk és kiélvezni azt a szép napot. Mikor megérkeztünk minden gyerek befutott az erdőbe és csak imádkoztam, hogy ugyanannyi ki is jöjjön J. De szerencsére mindenki épségben hazajutott és még csoportképet is sikerült készítenem a barátokról, barátnőkről.

Hétfőn utoljára dumcsiztunk együtt a barátnőimmel. Érdekes, de nem érzem úgy, hogy elmegyek és szomorúnak kéne lennem, mert sokat nevettünk és azt hiszem, hogy biztosan tartjuk majd a kapcsolatot, főleg Skype és e-mail segítségével J Nagyon szép ajándékokat is kaptam tőlük, többek között kézzel készített szakácskönyvet, futódzsekit – nagyon rikító színűt, hogy jól látszódjak a tengerparton is J

Ma volt az utolsó napom a munkahelyemen L Nagyon szerettem itt dolgozni és a kolléganőimmel is sikerült egy nagyon jó kapcsolatot kiépítenünk. Hiányozni fognak. Jó hangulatban teltek a napjaink és az is fontos, hogy soha nem mentem be kelletlenül dolgozni. Utolsó napomon megleptek egy délutáni palacsintapartival J Készítettek szószokat is és tényleg jó hangulatban telt így ez a nap is.

Megvolt az utolsó magyarországi éjszakánk is Anyukámnál. Sokáig beszélgettünk, aztán korán felkeltünk készülődni az indulásra. A gépünk 13:40-kor indult a Liszt Ferenc repülőtérről, de erről már egy másik blogbejegyzésben írok majd.

Hézköznapok I.

Csupa hétköznapi dolog történt velem az elmúlt két hétben.
Élvezem az új lakás nyújtotta kényelmet, a melegségét (sajnos egyenlőre kevés a berendezési tárgy, ezért hőfokban), a tágasságát. A szagát nem. Mivel egy ideig nem adták ki, ezért olyan állottlakás-szaga van. Volt. Vettem illatosítót. Most már jobb, egyedül nehéz belakni több, mint 100 négyzetmétert. Egyébként semmilyen pumpásat és spray-t nem lehet kapni (környezetvédelmi okokból).
Dolgozni járok. Egyre többet. És feltűnt az utóbbi időben, hogy frekventált időre (értsd: több vendég) osztanak be. Yes Man voltam és leszek. Nem mondtam nemet, ha munkáról volt szó. Azt hiszem itt az eredménye. Egyre több vendég ismerősként üdvözöl, és a jól elvégzett masszázs után szívesen elfogadják a névjegyem.
Igen, el kezdtem felépíteni a magán vonalat. A legkisebb ablaktalan szoba a lakásban alkalmas masszázsstúdiónak. Belo-tól kaptam ajándékba egy összehajtható tatamit. Licenc, egy kis díszítés, és indulhat a biznisz.
Kihasználom, hogy a Spa-ban sztáff vagyok, edzek (heti 3-4x), szaunázom (heti 1x) és mindig beülök a meleg vízbe.
Izlandon van forró víz bőven, a csapban is. Könnyen leforrázhatod magad, ha nem figyelsz. Éppen ezért beszéltük le főbérlőnkkel (Ingimar) a cserét. Vettem egy termosztátos (hőfokszabályzós) csaptelepet a kádhoz, nehogy a gyerekekkel baj történjen. Ingimar (főbérlő) jó fej, lelakjuk az új zuhany árát.
Nehezen megy a nyelv. Gyerekkori orosz óráim jönnek fel rémképként, három nem (hím-, nő-, semleges-) és milliónyi ragozás. De azért a héten többször észrevettem, egyre többet értek két izlandi beszédéből és az írott szövegből (újságcímek, feliratok). Mondani magamtól még nem tudnám (csak egyszerűeket tudok). Þad var ekkert!
Újra jártam könyvelőnél, és jelentem, értem a rendszert! Remegő kezekkel megtörtént az első számlázás. Egy praktikus táblázat segíti a fizetés kiszámolását. Le is adtam időben, de visszaírt a főnököm, valamit rosszul állított be a táblázatban, átszámolta, 46.000.- koronával több jár.
Örültem persze. Erre két hét múlva vaktában írt megint egy e-mailt, hogy akkor számlázhatok és itt az összeg. Az én eredeti összegeimet küldte (mínusz negyvenhatezer). Egyből iroda be. Mi van?! Persze udvariasan.
Leültünk és megbeszéltük.
Párbeszéd:
Főni:- Megkeresem az e-mailt. Melyik volt az?
Én: - Ez az. (ékes angolsággal)
Főni: - Szerintem ez jó. Egyetértesz? (mutat a nagyobb összegre)
Én: Igen. (hülye lennék nem elfogadni, és már nyúlok a számlatömbért)
Szóval jól jöttünk ki.
MÁR CSAK NÉGYET KELL ALUDNI!
És jönnek, igen jönnek! Csütörtökön, itteni idő szerint 18:50-kor száll a Norvegian Airlines gépe velük.
Velük, akik a legdrágábbak a szívemnek.
Bocs, de most elmegyek bőgni.